Sziasztok! Most otthonról írok, tegnap éjszaka érkezett a Tulipán IC a Nyugatiba. Ezt a nevet azért jegyeztem meg, mert ritka kényelmetlen volt, szabályosan megfájdultam tőle. Ez volt az első eset, hogy nem találtam a helyemet az ülésben, ami azért három és fél óránál igen számottevő. A mai napom átlagos volt. Délután felkeltem, anyám addig bevásárolt és átváltott pénzt is, de teljesen feleslegesen, mert mehettem vissza a piacra váltani szintén, ugyanis ez az okos nő, eurót kért. Hát persze, a cseh korona meg bekaphatja. Szóval volt egy kisebb valuta hiány, de szerencsére már a pénztárcámban vannak a megfelelő fizetőeszközök. Hajnali ötkor érkezik majd a házunk elé anyám főnöke. Ő visz majd ki a Keleti-pályaudvarra, ahol indul a vonatom. Izgatott-e vagyok? Még szép, tuti, hogy alig fogok aludni az este. Nagy kihívás lesz ez számomra, hiszen egyedül vágok neki egy teljesen ismeretlen ország, ismeretlen városának. A nyelvtudámomra muszáj lesz támaszkodnom, felelevenítenem a német nyelv szépségeit, és ha minden kötél szakad, még kamzuhatok a nem létező angol nyelvtudásommal. Sok szép helyre szeretnék eljutni ottlétem alatt, és persze a szuvenírek is elmaradhatatlan kellékek lesznek. Amitől a legjobban félek, az a hotel bejelentkezése. Ki van már fizetve, van róla papírom. Irodnán keresztül még életemben nem utaztam, és talán innen is fakad a bizalmatlanságom. Remélem minden emlékezetes lesz. Amit tuti vennem kell, az egy gyönyörű képeslap Bambinak. Mindenképpen kap tőlem, hiszen tudom, hogy oda meg vissza van Prágáért. A vonat hossza amúgy hét óra lesz, olyan 12:30 felé fogok begurulni a vasútállomásra. Amúgy ha nem mondtam volna, ez a születésnapi ajándékom volt. Megtudtam ugyanis, hogy telefont kaptam volna, ráadásul okostelefont, ilyen ujjal rábökőset. Ennek csak az volt az előnye, hogy Nokia felirat villogott rajta. Viszont én megvagyok ezzel a nagyon régi Sony modellel, amit Zsuzsi adott nekem, hogy legyen már végre telefonom. Elmagyaráztam, hogy semmi értelme az ilyen androidos meg rák tudja milyen telefonoknak. Max ha szarsz is tudsz rajta netezni, ennyi, ahogy Deniz mondja. Elmondtam nekik, hogy inkább valami olyasmit adjanak, aminek örülök is, például egy vonatjegyet egy meglepetés országba. Végül Prágára esett anyám választása. Nagyon örülök neki, habár ő mindig képes olyan népeket kiválasztani, akik engem közönyösen hagynak. Lehet, hogy most elvarázsol Prága szépsége? Lehet. Képekről nézegetve egy az egyben Krakkó és Budapest ugrik be. Ezek a közép-európai nagyvárosok mind egy kaptafáról készültek, de nem baj. Kívánjatok sok szerencsét! Remélem visszatérek december elsején. Puszi.

Sziasztok! Olyan felfedezésre tettem szert ma, amin muszáj volt hangosan felnevetnem. Meg persze a fejemet a falba vernem. Mint tudjátok, létezik az oldalon kritika részleg, de olyan nagy csönd volt az oldalon az elmúlt fél / egy évben, hogy nem néztem rá soha. A chatbe se szóltak, hogy kértek tőlem bármit is. Nem is nagyon hiányzott a kérelem, hiszen írtam magamtól, de ma, ahogy amélie szólt, olyan felfedezésre tettem szert, ami tényleg nagyon komikus. A Google dokumentumomban ugyanis ott díszleleg egy csomó kérelem és rendesen kitöltött jelentkezés, amit én eddig nem vettem észre. 2012.07.21-től visszamenőlegesen. Ő, ez mennyire kínos? Főleg, hogy pár oldal azóta meg is szűnt. Ez az én bűnöm, sajnálom! Azon leszek, hogy visszamenőlegesen bepótoljam a hiányosságaimat, már akinél ez lehetséges, és persze a szabályokhoz is odapötyögöm, hogy ezentúl a chatbe szóljon az, aki él ezzel.

A Kill la Kill egy idei anime, ami mellett én először simán elmentem. Eleve a főszereplőt is fiúnak néztem, hiába volt rajta szoknya. Ez az én bűnöm. Szerencsére Nina megemlítette a blogján és ez volt az, ami inspirált a Kill la Kill megnézésére.

Mivel még nem fejeztem be ezt a sorozatot se, kezdeném az alap információkkal. Az animáció és grafika kötelező téma. Nem kell ahhoz szakavatottnak lennünk, hogy lássuk mennyire elüt a normáltól. Sehol egy moe, mondhatni meseszerű. Ez nem amerikanizálódás, hanem egyfajta stílus, amit ha jól emlékszem, az FLCL-ben és Tengen Toppa Gurren Lagann sorozatokban láttam utoljára. Számomra felüdülés a sok szalagon gyártott anime mellett. Ráadásul az ecchit is szépen tálalja. Nincsenek nagy, fényes cickók, de helyette van One Piece-hez hasonló testfelépítésű Ryuuko, aki esztétikus látványt nyújt. Az animáció amúgy pöpec, de nem übereli a Galilei Donnát vagy a K-Projectet. Ennek ellenére a harcok piszok jól néznek ki. Közelharcról van szó főleg, így a húsz percig tartó farkasszemezés itt elmarad s helyette a csitt csatt dir dur elvet alkalmazza az anime. Sikerrel ráadásul.

A történet egy fantasy-féle világban és azon belül városban játszódik, ahol a Honnouji Akadémia ossza a lapokat és végzi a közigazgatást. Ez nem csak egy egyszerű iskola, sokkal inkább egy maffia szervezet. A méhkirálynő, aki hatalmat gyakorol tanárokra, diákokra, nem más, mint Kiryuuin Satsuki, aki Anglia (Hetalia) mellé simán beállhat a szemöldökversenybe. Személyisége erős, határozott, egyszerre férfias és nőies. Jól mozgatja a szálakat, igazi stratéga, és tetszik benne, hogy Ryuukoval ellentétben az eszét is használja, nem csak az erejét és hatalmát. Céljai számomra még tisztázatlanok, de így elsőre nagyon tetszik. Nem láttam még hozzá hasonlót.
Matoi Ryuukonak nem csak a neve fiús, de viselkedése és külseje is. Olyan, mintha az Air Gearből Mikant és a Black Lagoonból Revyt összegyúrták volna egy seinen / shounen hőssé. Ő az a lány, aki az első epizód elején megérkezik a városba, hogy hatalmas ollófegyverével elpicsázva mindenkit, közelebb kerülhessen apja halálának körülményeihez. Ryuuko amint megszólalt, azonnal a szívembe lopta magát. Nem túl népszerű ez a karaktertípus, de én imádom. Fiús, nagydumás, bátor és igazi shounen hős. Tulajdonképpen úgy viselkedik, mint egy fiú, csak egyel kevesebb testrésze van.
Önjelölt társa a bajban Mako, aki teljesen karikatúrája önmagának. Lelkes, zakkant és egy kifogyhatatlan humorforrás, ha valaki vevő az ilyesféle poénra. Imádom amikor mutogatva magyaráz, bár a hetedik részben nem állt neki jól a drámai jelenet, ellenben a harccal. Róla se tudnék semmi rosszat mondani, élvezet nézni és hallgatni.
Megemlítendő még a Mikisugi Aikuro névre hallgató tanár, aki valószínűleg Hitlerről írta a szakdolgozatát, mert másról nem tud beszélni. Mindegy, ingyen történelem óra. Nem sok dolgot lehet tudni róla, ráadásul full komolytalan az ember. Amolyan megfigyelő, és tényleg nem az, akinek látszik. Illetve van egy különleges képessége: rózsaszínen világítanak a mellbimbói. Nem, sajnos nem vicceltem.

Ezen kívül még vannak fontosabb karakterek, pontosabban Satsuki legjobb emberei, akik tökéletesen képviselnek egy-egy shounen karaktertípust. Ott van a nagydarab lojális, a nagyszájú, heves vérmérsékletű szépfiú, a hűvös, intelligens szépfiú (kettejükkel el tudok képzelni pár yaoit), és a picike, rózsaszín loli. Úgy vannak beállítva, mint nagyágyúk, de eddig csak Sanageyama Uzu mérkőkött meg Ryuukoval, aki ellen ki is kapott elsőre. Uzu a heves szépfiú, és amin fent akadtam, az az áldozata a győzelemért. Nem fogom lelőni a poént, mert az úgy üt, de számomra akkor is sokkoló. Úristen. Ebből következik, hogy vannak bőven fordulatok és csavarok.

Akkor most beszélnék egy kicsit a Kill la Kill világáról. Igazából ez tetszik legjobban a karakterek után. Először is az iskola és annak kiskirályai határozzák meg az emberek helyét a társadalomban az egyeruhák által. Akinek nincs csillag a ruháján, az a nyomornegyedben lakik. Akinek van csillaga, az tisztességes környezetben élhet, aki pedig több csillaggal rendelkezik, az élvezheti a luxust. A Diáktanács biztosít mindent. Eléggé durva rendszer, de jó ötletnek tartom, ad egy bizonyos atmoszférát. A másik fontos tényező az, hogy ebben a világban léteznek Kamuik, amik bizonyos harci öltözetek. Gyakorlatban hogy néz ki? Az egyenruha beszél és mahou shoujo stílusban átalakul ha harcra kerül a sor. Az anime természetesen már a legelején rendesen kifejti, hogy ez mit jelent. Tudom, hogy így olvasásra nagy butaságnak tűnik, de ennek az animének az alapja a hülyeség. Nem agyzsibbasztó, hanem őrült, egyenesarányosan a történettel.

Összességében, a felét se mondtam el annak amit akartam, de nem is baj. Remélem tudtam kedvet teremteni hozzá, mert komolyan mondom, az év legjobbja! Pörgős, eszméletlen sebességgel futnak az események. A poénok szürreálisak, az egész anime kaotikus, parodikus, remekül megkreált szatíra. Ha nem veszít a lendületből és nem határolódik el a műfajától, megkozkáztatom, hogy klasszikus is lehet!

Na már most azt először le kell szegeznem, hogy nem láttam végig az animét, de úgy érzem, hogy írnom kell róla, mert nem kapott elég hypot ahhoz képest, hogy mennyire innovatív és gyönyörű és izgalmas! Ilyen animét én még nem pipáltam. Mindenképpen egy gyöngyszem, profi rendezővel az oldalán.

A Galilei Donna idén indult a maga 11 részével. Nem adaptáció, hanem a Guilty Crownhoz hasonlóan, stúdió termék minden szempontból. Tehát nem mangából vagy visual novelből született, hanem forgatókönyv írók fejéből pattant ki. A rendezői széket Umetsu Yasuomi foglalta el, ami lehet, nem mond semmit, de azt mondom: Akira, Kite, No.6, akkor szerintem helyben vagyunk. A karakterdesignért is egy ismerős név volt felelős, aki nem más, mint Shingo Adachi. Na már most, én ezt a férfit messziről kerülöm, mert a Moe stílusa kiakasztó. Tudom, kurva anyámat, hogy ilyen válogatós vagyok, de nem tudok elmenni a Sword Art Online-t idéző karakterdesign mellett. Szóval a lányok külseje olyan semmilyen, ezerszer láttuk már. Az animáció viszont odacsap. A Galilei Donna műfaja mecha, ami aztán tényleg igényli a szép grafikát és a látványos animációt, és 2013-as alkotáshoz mérten ez nem is marad el. Emellett a mechák felépítése is tele van kreatív ötletekkel. Minden mozdulat nagyon látványos, ráadásul már az első résztől tanúi lehetünk a technikai csodának. Komolyan mondom, az animáció talán még a K-Projectnél is jobb. Az pedig hatalmas szó. Tehát igen, a látványtól letettem a hajamat, szóval gratulálok innen is az A-1 Studiónak. És ha már megemlítettem őket, innen köszönöm az AnoHana és Tsuritama animéket is.

A történet középpontjában három leánytestvér áll, akik szüleik válása után anyjukhoz kerültek, kivéve a legidősebb, Hazuki, aki egyetemista éveit albérletben, egyedül tölti. Az első rész in medias res stílusban kezd. Nem hagy időt megismerni a karaktereket, hanem azonnal beindítja a sztori és az akció motorjait. A legfiatalabb testvért, Hozukit üldözőbe veszi egy mecha, a középső lányt, Kazukit a gyengélkedőn próbálják elrabolni, míg az ittas Hazukit ostromolja egy monstrum. Az első rész olyan tempóban megy, hogy az a 25 perc egy szempillantás alatt elrepül. Csak pislogtam, amikor feljött a stáblista. A lányokat tehát üldözik, hiszen, mint kiderül Galilei leszármazottai, s mint olyanok, Galilai hagyatékának tudói. A Ferrari nővérek innentől kezdve pedig Európán át, menekülnek az Égen járó Kalózoktól, valamint a csúnya kapitalista Nagyvállalattól, illetve mindennemű büntetőjogi intézménytől, hiszen nemzetközi bűnözőkként vannak számon tartva, persze hibásan.

A karakterek kevesen vannak, de elég érdekesek ahhoz, hogy elvigyenek a hátukon 11 részt. Az apuka külseje eleve vicces, hát még a papucs természete. Az anyuka engem személy szerint idegesít, de kap egy nagyon hatásos csavart. A testvérek pedig imádnivalóak. Hazuki alkoholista jellemvonásokkal rendelkezik, plusz hatalmas igazságérzete van. A nagy szájára nem tud lakatot tenni, így nyerte el az ellenség szívét is. Nővér szerepét tökéletesen tölti be. Igazán szimpatikus lány. Kazuki a lázadó, aki lusta és antiszociális. El van kapatva, hisztérikus, féltékeny egyéniség, de képes félretenni gondját baját, ha úgy adódik. Ügyesen verekszik, és bár hirtelen következik be, de van karakterfejlődése. Mondjuk a hisztis énjét nem lehet a számlájára írni, elvégre 17 éves, tini korban van. Hozuki a főfőszereplő. Kedves, csendes és bájos, amilyennek lennie kell. Sok gond nincs vele, de azért kaphatott volna valamilyen egyéniséget azon felül, hogy nagyon tehetséges. A hozzájuk csapódott "segítő" pedig egy Galilei őrült, akinek szintén van valami takargatnivalója a Ferrari lányok előtt. Kalózkapitányunk a maga vörös hajával és kék szemével messze a legjobb pasi az animében. Hozzá köthető a legtöbb poén. Kalóznak mondjuk elég gyér, de a hozzáállása és a rosszfiús becsületessége megfogott. Szóval igen, a karakterek jók!

Sokan mondják, hogy a Galilei Donna hasonlít a Da Vinci kódra, amit aláírni nem tudok, hiszen nem láttam a filmet, de azt azért elmondhatom, hogy ezt a sorozatot mindenképpen nézni fogom. Izgalmas, akcióban gazdag és tele van meglepő, néha drámai fordulatokkal. Az utolsó magyarra fordított része például annyira lesokkolt, hogy még most sem hiszem el, ami ott történt. A borítókép ne tévesszen meg senkit, nem a cukiság faktor a lényeg, hanem sokkal inkább a rejtélyvadászat. 2013 hatalmas meglepetése ez az anime, és én tűkön ülök, hogy tovább nézhessem a Ferrari lányok izgalmas és néha szívszorító kalandját.