A Kill la Kill egy idei anime, ami mellett én először simán elmentem. Eleve a főszereplőt is fiúnak néztem, hiába volt rajta szoknya. Ez az én bűnöm. Szerencsére Nina megemlítette a blogján és ez volt az, ami inspirált a Kill la Kill megnézésére.

Mivel még nem fejeztem be ezt a sorozatot se, kezdeném az alap információkkal. Az animáció és grafika kötelező téma. Nem kell ahhoz szakavatottnak lennünk, hogy lássuk mennyire elüt a normáltól. Sehol egy moe, mondhatni meseszerű. Ez nem amerikanizálódás, hanem egyfajta stílus, amit ha jól emlékszem, az FLCL-ben és Tengen Toppa Gurren Lagann sorozatokban láttam utoljára. Számomra felüdülés a sok szalagon gyártott anime mellett. Ráadásul az ecchit is szépen tálalja. Nincsenek nagy, fényes cickók, de helyette van One Piece-hez hasonló testfelépítésű Ryuuko, aki esztétikus látványt nyújt. Az animáció amúgy pöpec, de nem übereli a Galilei Donnát vagy a K-Projectet. Ennek ellenére a harcok piszok jól néznek ki. Közelharcról van szó főleg, így a húsz percig tartó farkasszemezés itt elmarad s helyette a csitt csatt dir dur elvet alkalmazza az anime. Sikerrel ráadásul.

A történet egy fantasy-féle világban és azon belül városban játszódik, ahol a Honnouji Akadémia ossza a lapokat és végzi a közigazgatást. Ez nem csak egy egyszerű iskola, sokkal inkább egy maffia szervezet. A méhkirálynő, aki hatalmat gyakorol tanárokra, diákokra, nem más, mint Kiryuuin Satsuki, aki Anglia (Hetalia) mellé simán beállhat a szemöldökversenybe. Személyisége erős, határozott, egyszerre férfias és nőies. Jól mozgatja a szálakat, igazi stratéga, és tetszik benne, hogy Ryuukoval ellentétben az eszét is használja, nem csak az erejét és hatalmát. Céljai számomra még tisztázatlanok, de így elsőre nagyon tetszik. Nem láttam még hozzá hasonlót.
Matoi Ryuukonak nem csak a neve fiús, de viselkedése és külseje is. Olyan, mintha az Air Gearből Mikant és a Black Lagoonból Revyt összegyúrták volna egy seinen / shounen hőssé. Ő az a lány, aki az első epizód elején megérkezik a városba, hogy hatalmas ollófegyverével elpicsázva mindenkit, közelebb kerülhessen apja halálának körülményeihez. Ryuuko amint megszólalt, azonnal a szívembe lopta magát. Nem túl népszerű ez a karaktertípus, de én imádom. Fiús, nagydumás, bátor és igazi shounen hős. Tulajdonképpen úgy viselkedik, mint egy fiú, csak egyel kevesebb testrésze van.
Önjelölt társa a bajban Mako, aki teljesen karikatúrája önmagának. Lelkes, zakkant és egy kifogyhatatlan humorforrás, ha valaki vevő az ilyesféle poénra. Imádom amikor mutogatva magyaráz, bár a hetedik részben nem állt neki jól a drámai jelenet, ellenben a harccal. Róla se tudnék semmi rosszat mondani, élvezet nézni és hallgatni.
Megemlítendő még a Mikisugi Aikuro névre hallgató tanár, aki valószínűleg Hitlerről írta a szakdolgozatát, mert másról nem tud beszélni. Mindegy, ingyen történelem óra. Nem sok dolgot lehet tudni róla, ráadásul full komolytalan az ember. Amolyan megfigyelő, és tényleg nem az, akinek látszik. Illetve van egy különleges képessége: rózsaszínen világítanak a mellbimbói. Nem, sajnos nem vicceltem.

Ezen kívül még vannak fontosabb karakterek, pontosabban Satsuki legjobb emberei, akik tökéletesen képviselnek egy-egy shounen karaktertípust. Ott van a nagydarab lojális, a nagyszájú, heves vérmérsékletű szépfiú, a hűvös, intelligens szépfiú (kettejükkel el tudok képzelni pár yaoit), és a picike, rózsaszín loli. Úgy vannak beállítva, mint nagyágyúk, de eddig csak Sanageyama Uzu mérkőkött meg Ryuukoval, aki ellen ki is kapott elsőre. Uzu a heves szépfiú, és amin fent akadtam, az az áldozata a győzelemért. Nem fogom lelőni a poént, mert az úgy üt, de számomra akkor is sokkoló. Úristen. Ebből következik, hogy vannak bőven fordulatok és csavarok.

Akkor most beszélnék egy kicsit a Kill la Kill világáról. Igazából ez tetszik legjobban a karakterek után. Először is az iskola és annak kiskirályai határozzák meg az emberek helyét a társadalomban az egyeruhák által. Akinek nincs csillag a ruháján, az a nyomornegyedben lakik. Akinek van csillaga, az tisztességes környezetben élhet, aki pedig több csillaggal rendelkezik, az élvezheti a luxust. A Diáktanács biztosít mindent. Eléggé durva rendszer, de jó ötletnek tartom, ad egy bizonyos atmoszférát. A másik fontos tényező az, hogy ebben a világban léteznek Kamuik, amik bizonyos harci öltözetek. Gyakorlatban hogy néz ki? Az egyenruha beszél és mahou shoujo stílusban átalakul ha harcra kerül a sor. Az anime természetesen már a legelején rendesen kifejti, hogy ez mit jelent. Tudom, hogy így olvasásra nagy butaságnak tűnik, de ennek az animének az alapja a hülyeség. Nem agyzsibbasztó, hanem őrült, egyenesarányosan a történettel.

Összességében, a felét se mondtam el annak amit akartam, de nem is baj. Remélem tudtam kedvet teremteni hozzá, mert komolyan mondom, az év legjobbja! Pörgős, eszméletlen sebességgel futnak az események. A poénok szürreálisak, az egész anime kaotikus, parodikus, remekül megkreált szatíra. Ha nem veszít a lendületből és nem határolódik el a műfajától, megkozkáztatom, hogy klasszikus is lehet!