Sziasztok! Most otthonról írok, tegnap éjszaka érkezett a Tulipán IC a Nyugatiba. Ezt a nevet azért jegyeztem meg, mert ritka kényelmetlen volt, szabályosan megfájdultam tőle. Ez volt az első eset, hogy nem találtam a helyemet az ülésben, ami azért három és fél óránál igen számottevő. A mai napom átlagos volt. Délután felkeltem, anyám addig bevásárolt és átváltott pénzt is, de teljesen feleslegesen, mert mehettem vissza a piacra váltani szintén, ugyanis ez az okos nő, eurót kért. Hát persze, a cseh korona meg bekaphatja. Szóval volt egy kisebb valuta hiány, de szerencsére már a pénztárcámban vannak a megfelelő fizetőeszközök. Hajnali ötkor érkezik majd a házunk elé anyám főnöke. Ő visz majd ki a Keleti-pályaudvarra, ahol indul a vonatom. Izgatott-e vagyok? Még szép, tuti, hogy alig fogok aludni az este. Nagy kihívás lesz ez számomra, hiszen egyedül vágok neki egy teljesen ismeretlen ország, ismeretlen városának. A nyelvtudámomra muszáj lesz támaszkodnom, felelevenítenem a német nyelv szépségeit, és ha minden kötél szakad, még kamzuhatok a nem létező angol nyelvtudásommal. Sok szép helyre szeretnék eljutni ottlétem alatt, és persze a szuvenírek is elmaradhatatlan kellékek lesznek. Amitől a legjobban félek, az a hotel bejelentkezése. Ki van már fizetve, van róla papírom. Irodnán keresztül még életemben nem utaztam, és talán innen is fakad a bizalmatlanságom. Remélem minden emlékezetes lesz. Amit tuti vennem kell, az egy gyönyörű képeslap Bambinak. Mindenképpen kap tőlem, hiszen tudom, hogy oda meg vissza van Prágáért. A vonat hossza amúgy hét óra lesz, olyan 12:30 felé fogok begurulni a vasútállomásra. Amúgy ha nem mondtam volna, ez a születésnapi ajándékom volt. Megtudtam ugyanis, hogy telefont kaptam volna, ráadásul okostelefont, ilyen ujjal rábökőset. Ennek csak az volt az előnye, hogy Nokia felirat villogott rajta. Viszont én megvagyok ezzel a nagyon régi Sony modellel, amit Zsuzsi adott nekem, hogy legyen már végre telefonom. Elmagyaráztam, hogy semmi értelme az ilyen androidos meg rák tudja milyen telefonoknak. Max ha szarsz is tudsz rajta netezni, ennyi, ahogy Deniz mondja. Elmondtam nekik, hogy inkább valami olyasmit adjanak, aminek örülök is, például egy vonatjegyet egy meglepetés országba. Végül Prágára esett anyám választása. Nagyon örülök neki, habár ő mindig képes olyan népeket kiválasztani, akik engem közönyösen hagynak. Lehet, hogy most elvarázsol Prága szépsége? Lehet. Képekről nézegetve egy az egyben Krakkó és Budapest ugrik be. Ezek a közép-európai nagyvárosok mind egy kaptafáról készültek, de nem baj. Kívánjatok sok szerencsét! Remélem visszatérek december elsején. Puszi.