Könyvajánló: Truancy

Ez a könyv egy percig sem rejti véka alá, hogy Takami Koshun életművéből, a Battle Royale-ből született. Állítólag a Legyek Ura is fellelhető benne, de szerintem ez koránt sincs így. Na de lássuk csak, hogy Isamu Fukui, a tizenhét éves csodagyerek Truancy trilógiájának első kötete hogyan muzsikál.

Ha engem kérdeztek, gyengén. Illetve, lehetett ez volna sokkal jobb is. A fő gond ott burjánzik szerintem, hogy nem von be. Egyszerűen képtelenség a szereplőkkel azonosulni, és ha véletlenül akad is egy-egy olyan karakter, azt tíz oldallal odébb biztos, hogy megölik. Eleve nagyon lassan indul be a cselekmény, de még nem is lenne baj. Ha érdekes, mindegy milyen hossz a felvezetés. Viszont annyira unalmasan történik minden, hogy én komolyan mondom átlapoztam néhány oldalt, annak jegyében, hogy legyen már végre valami olyan, ami számít! 

Az egész könyv Tack körül forog, aki átlagos diákból avanzsál Truancy taggá, bosszúja érdekében, amiért az előbb említett szervezet egy akciója során végez testvérével. Tack rendje és módja szerint beszivárog és természetesen ez senkinek sem gyanús. A fő gondom ezzel a főszereplővel az, hogy nincs rendesen kibontva, a személyisége meg semmilyen. Kötve hiszem, hogy létezik olyan emberi lény, mint Tack. Amíg a testvére él, csak egy unott srác, legfőképpen egy kockához tudnám hasonlítani, akinek szürke napjaiba csak Suzie, visz valamicske fényt. Totálisan papucs, és alázatos a tanáraival / szüleivel szemben, akiknek hagyja, hogy megalázzák. Szerintem ez eddig még rendben van. Suzie halála után mérges lesz, agresszív és zavarodott, ami teljesen érthető. Ez idáig egy tökéletes karakter dráma. De utána? Hirtelen Tack a leglazább ember, akit a világ a hátán hordott, simán elintéz mindenkit, és közben talpig becsületes úriember. Ez így egyszerűen nem passzol, nem hihető, nem jó. Tack mestere, Umasi karaktere még egészen szimpatikus, noha belőle sem ismerhetünk meg nagyobb szeleteket. Az antagonista karaktere is érdekes lett. Zyid meglepően jó ellenfél volt, még akkor is, ha L utóízű. Emlékezetes lehetett volna, de sajnos a mártírkodása túl gyomorforgató. Az egyetlen fontosabb női karakter eleinte érdekes volt, viszont unszimpatikus.Oké, később szimpatikus lett, de átlagos is. Felesleges volt beleerőszakolni egy szerelmi szálat. Arról meg nem is ejtek szót, hogy a rengeteg dráma, kavarás, akció között a könyv igazi mondanivalója elveszik. 

Ne aggódjatok, nem élvezhetetlen műről van szó. Az alapkoncepciója érdekes, minden fiatal könnyen egyetérthet vele. A csatajelenetek kifejezetten részletgazdagra sikerültek. A Truancy borzalmasan naturalista, tehát akinek nincs elszenesedett hullákhoz gyomra, az bele se kezdjen. Zyid fangirl-csapda, biztos vagyok benne, hogy sokan oda és vissza lesznek érte, még akkor is, ha tökéletlen. 

Hogy kinek ajánlom? Lelkileg sérült, pszichopata embereknek. Főleg fiúknak, mert kellően véres és nem kell attól félni, hogy elmélyül benne bárki is. Ha már tényleg ki van éhezve az ember egy 'Gyerekek vs. Felnőttek' témájú dologra, akkor a Battle Royale inkább. Nem élvezhetetlen, csak semmi új.
Akit ez nem zavar, nyugodt szívvel vágjon bele!