Copperfield Dávid elég nagy klasszikus, de fogadok, hogy kevesen olvasták. Én nem láttam a filmet, csak a könyvet pörgettem végig. Meg kell, mondjam, elég sokáig tartott kiolvasni. Az egész könyvet körbelengi az a tipikusan nyomasztó angolos légkör, és ezt nem bírom elviselni hosszútávon. Két hétbe telt, mire elértem az utolsó oldalig. Nem mondom, hogy a világ legjobb könyve, de mégis, valamiért annyira megfog.

A történet az 1800-as években játszódik. Megszületik Copperfield Dávid, aki csak mesékből ismerheti édesapját, mivel a születése előtt nem sokkal elhunyt. Édesanyjával és szeretett Peggotty dajkával éli boldog gyerekkorát, míg édesanyja hozzá nem megy Edward Murdstone-hoz. Innentől kezdve a meghitt családi idill, pokollá változik. Dávid viszont nem kedveli az új élet stílust, ezért Edward mindenféle büntetést ró a gyerekre. Bántalmazza testileg, lelkileg zsarolja - és nem mellesleg feleségét is - majd elküldi hazulról. Munkára fogják, amiből nem kér, szóval összeszedi minden cókmókját és megszökik. 

Nincs könnyű gyermekkora, sokszor belesül tervébe, ám soha nem adja fel, és ez a legszebb az egészben. Tragikus, ami a családjával történt, szomorú, hogy később édesanyját is elveszíti. Rengeteg oldal szól arról, hogy mennyire magányos, milyen jó lenne visszamenni az időben. Megható és kissé tragikus történet, de amilyen szomorú, olyan aranyos. Dávid gyerekkori szerelme, Peggottyhoz való kötődése, az életfelfogása, ahogy mindenre rácsodálkozik, az egyszerűen imádni való. Ahogy olvastam, folyton azt éreztem, hogy meg akarom ölelni.

Persze vannak benne olyan dolgok, ami miatt ilyen sokáig tartott kiolvasni. 421 oldalas, de szerintem, lehetne rövidebb, mert vannak benne olyan dolgok, amik feleslegesek. Tehát semmit nem vesztett volna a könyv, ha ezeket kihagyja. Illetve, nekem egy 1954-es példányom van, lehet azért, de marha nehéz a szövege, és nem csak azért, mert régies a szóhasználata, hanem azért, mert Dávid 1/E személyben ír, és ez néha marha zavaró. Olyan, mintha engem kéne olvasni. A következő igazából csak az én orromat böki, de nagyon. Dávid gyerekkori szerelme férjhez megy, és ez kiábrándító. Miért nem ők jöttek össze? A legnagyobb sokk, a vége. Úgy van lezárva, hogy az ember lapozna tovább, majd rájön, hogy nincs több oldal. Oké, minden szálat elvarr, mégis, annyira hirtelen! Mondjuk Dávid utolsó mondata  - James Steerforth felé - felér egy vallomással, de szerintem ezt csak én képzelem bele. 

"...És tudd meg, Steerforth, hogy csak annál jobban bámullak, és annál jobban szeretlek érte! 
Steerforth megállt egy pillanatra, a szemembe nézett, és azt mondta: Azt hiszem, Ibolya, csakugyan komolyan beszélsz, és jó fiú vagy. Bárcsak mindnyájan azok lennénk!..."

Hogy kinek ajánlom? Mindenképpen annak, aki szereti az angol humort, történelmet és hangulatot. Akik fanatikusok, biztos imádni fogják. Illetve, ha érdekel egy karakter-dráma, akkor szintén nagyon jó szórakozást nyújthat. Szerintem sok türelmet igényel, de lehet ez mással nem így van. Megvannak a hibái, de összességében remek! Pont, mint maga, Copperfield Dávid.