Ez volt az első olyan könyv, ami rendesen szíven ütött és gondolkozásra késztetett. Úgy érzem pofátlanság, lenne értékelni a történetet, hiszen a cselekmény nem más, mint az író - Emily Wu - tragikus gyermekkora. Az alcím valahogy így szól: Egy viharban elveszett gyermek története. Emily a kommunista Kínában, Mao Ce-tung és a Kultúrális Forradalom diktatúrája alatt nevelkedett. Nem hangzik túl izgalmasnak, ugye? Viszont annál igazabb.

A vörösgárdisták brutalitása, a tébolyult ideológia, amit egy egész országra erőszakoltak. Rengeteg megtört ember, szétszakított család. Ez egy olyan világ, ahol az egy főre jutó öngyilkosságok száma az egeket súrolja. Egy olyan világ, ami a gyerekeknek sem kegyelmezett, elvette minden jogukat, és munkára kényszeríttette őket, majd térdre szüleiket. Nem csak Lengyelországban voltak munkatáborok, Kínában is, és nem csak zsidók kerültek embertelen körülmények közé, hanem ártatlan családok is. Na nem mintha a zsidók nem ártatlanok lettek volna.

Emily Wu - Vi Ji-Mao a könyvben - édesapja is munkatáborba kényszerült. Az anyja egyedül marad a két fiútestvérével, ráadásul a kislány sokáig azt se tudja, ki az igazi apja, mivel rokonoknál él, egy olyan városban, ahol éhínség tombol. Nincs könnyű gyerekkora, sőt ez túl szép kifejezés. Sorra halnak meg a legjobb barátai, a családjától elszakítják többször is, rá hárul a háztartás annyira fiatalon, hogy fel se fogja, mi történik, ráadásul még szexuálisan is zaklatják. A legjobb barátait sorra veszíti el, mert a politikai élet miatt folytonos költözésre kényszerül. 370 oldal, tömény kasztráció. Ez nem egy lányregény, ez nem simogatja meg a buksidat. A szemedbe néz és kijelenti: Igen, a társadalom ennyire félrevezethető / megvesztegethető és, igen, az emberek ennyire kiszolgáltatottak. Az a szerencsénk, hogy ez Európa.

Hogy kinek ajánlom? Mindenképpen annak, aki képes befogadni a tömény depressziót, a könyv által felvetett morális és politikai kérdéseket. A szerző nem finomkodik, de pont ebben rejlik az értéke. Mellesleg csodálni való ez a nő és mindenki, aki segített a könyv elkészítésében. Amikor az események javában folytak Emily nagyon kicsi volt, természetes, hogy nem emlékezett a kezdetekre. Szülei segítségének és a fent maradt dokumentumoknak hála, képes volt elkészíteni egy olyan önéletrajzot, ami sebészorvos precizitással tárja az olvasó elé egy kor bukását, egy gyerek felnőtté válását. Ez a könyv 10 / 10 pontos.