Csak teltek a napok, a hónap, s az évek.
De nem felejtem el, mer’ mindig visszanézek.
Barátokat, szerelmet, sok mindent akartam.
Mióta megszülettem, a szívem az, lakatlan.
Slusszkulcsot a kocsiba, irány a temető.
Temetném a fájdalmat, eljött egy újabb esztendő.
Felébredtem, látok, feszíteném határaim.
Célokat keresnék, csak kergetném az álmaim.
Így élném az életem, boldogan és szabadon.
Napestig csak rappelni, táncolni a szavakon.
Úgy jöttél, hirtelen, mint tavasszal az eső.
Majd mentél, pedig nekem te voltál az első.
Szívem alkatrészeit próbálom összeszedni
A mai napig nem bírom emlékedet feledni.
Egy csomag pufi is nagyobb hasznom lenne.
Bánatom majd abba fojtom, talán taccsra tenne.
Az alkohol csak méreg, nem kell a fű se.
Egy csókodra vágyom, hogy ajkamat lehűtse.
Nem voltam gazdag, de megadtam mindent.
Ha nem volt elég, csak játszd tovább az Istent.
Inkább lennék nomád, szegény meg csóró.
Egy száraz sivatag vagy egy elszáradt kóró.
Úgy érzem, hamarosan itt a mese vége.
Kijárt már nekem is, egy kis lelki béke.
Balszerencsével már jól ismerjük egymást.
Én is sokat vétkeztem, nem kérem, hogy bocsáss.
Mer’ tudom néha én is gonosz voltam veled.
De hidd el, én fogom szívembe karcolni a neved.
|