Egyszer elveszett, valahol megvan még
Amit játékosan mellénk fújt a szél
Gondosan szőtte, ügyelte álmaink
Míg mi bontogattuk feléje szárnyaink
Felrepített a magasba, lopott pár csillagot
Elfordultunk egyszer, máris elhagyott
Magányosan bolyongott az ég tetején
Csak halkan lépkedett az élete mezején
Nem láttuk már soha, kialudt a fénye
Eltűnt boldogságunk utolsó reménye
Felnőttünk sajnos, ránk régóta nem vigyázol
Gyermekkorunk, gyere vissza, már nagyon hiányzol
|