A sz�l s�v�tett, �sszeborzolva a sz�ke haj� l�ny selymes f�rtjeit. K�k szemeiben k�nnyek csillantak meg, de nem volt hajland� els�rni mag�t, most nem. A vonat�llom�son v�rt valakire, valakire aki megv�lthatja. Lassan �r�j�ra pillantott..14: 20, k�sik. Szabadj�ra engedve gondolatait m�lyed el elm�je s eml�kei bugyraiban. Az iskola, a bar�tok, a csal�d. Minden a feje tetej�re �llt, lassan azt se tudta, fi�-e vagy l�ny. Elj�tt az ideje, hogy szemben�zzen mag�val, meg kellett tudnia, hogy mennyit b�r el, hogy t�bbet ne fordulhasson el� az amit jelenleg �lt �t. Az �sszeroppan�s. A folytonos idegesked�s, a sok aggodalom, a gondok �s a veszeked�s. Persze � sem volt t�k�letes, de � pontosan tudta ezt mag�r�l. R� kellett j�nnie, hogy nem mindenki bar�t, aki annak nevezi mag�t, arra is, hogy a sz�lei nincsenek mindig mellette, s�t, hogy n�ha rajta csattan az ostor. Minden az � piciny v�ll�t nyomta, nem csoda, hogy nem b�rta el. Oltalmazva v�dte bar�tai �let�t, de elj�tt a pillanat amikor a saj�tj�t kellett rendbe tenni. Visszaeml�kezett mindenre, minden olyan sz�ra, aminek nincs jelent�s�ge, m�gis f�j. Minden olyan megnyilv�nul�sra, ami sebet ejtett, minden olyan emberre aki h�tba sz�rta �t, �s a sz�m�ra fontos embereket. Csak �llt a perem el�tt �s v�rt. V�rt a v�ltoz�sra, a megv�lt�sra, v�rt a csod�ra. B�szk�n h�zta ki mag�t, majd elsz�nt tekintet�t a magasan h�z�d� k�k �gre tapasztotta. Hosszasan n�zte azt, mintha er�t gy�jt�tt volna. Sz�v�t m�g mindig mardosta a b�nat, de megmozdult benne a rem�ny �des �ze. Gondolataib�l egy ismer�s f�ttysz� szak�totta ki. Visszakoppant a val�s�gba. A val�s�gba, ami olyan kegyetlen, de m�gis sz�p. A vonatra n�zett, szemei �tfutottak az �sszes ablakon. Keresett valakit, �m nem lelte, a sebess�g megt�vesztette szemeit. Hirtelen egy k�rd�s csapott bel�je, vill�m m�dj�ra.
- Mi van ha nem j�n el?
Csal�dottan hajtotta le fej�t, �gy �rezte mintha minden sz�tomlana k�r�l�tte. Ez sem a r�gi m�r, semmi sem siker�l. A vil�g �sszeesk�d�tt ellene, most m�r minden mindegy.
Hirtelen egy k�z ragadta meg remeg� v�llait. A sz�ke l�ny meglepetten fordult h�tra reflexszer�en. K�t barna �risz n�zett vele farkasszemet. Egy fi� volt az, kedves mosollyal az arc�n. Szerelmesen n�zett a l�nyra, s tekintete mindent el�rult. A l�ny szinte olvasott bel�le. Mosolya megnyugtatta �sszekusz�l�dott lelk�t, ha nem is �r�kre, de ideiglenesen igen. Megsz�nt a vil�g, elhalkultak a hangok, eltompultak a f�nyek, viszont az �rz�sek feler�s�dtek. A l�ny hevesen �lelte mag�hoz a fi�t, aki viszonozta neki sz�vesen. Mag�hoz vonta szel�den, m�lyet szippantott illat�b�l, belet�rt sz�ke tincseibe. Egy ideig �sszekoccintott homlokkal n�zt�k egym�st, majd ajkuk cs�kban forrt �ssze. Csak egy halk sz�t ejtett a l�ny, amikor r�hajtotta fej�t a fi� v�ll�ra, de a sz�l azt is elf�jta, viszont a jelent�se megmaradt, ott bel�l.
- Szeretlek.