A lány szerette, a fiú is, de az ő szerelme mulandó volt. Eleinte gyönyörű volt minden, a fellegekben repkedtek, távol minden rossztól, a valóságtól. Ám a tündérmese véget ért, egy viharos, szombati éjszakán. A lány sírt, s vele együtt az ég is. A fiú szíve összeszorult, neki is fájt, de másra vágyott.. valós életre, nem pedig vágyakra és álmokból összekoholt mesére. A lány sokáig csak sírt, álmatlanul hömpölygött az ágyában, pont mint a zubogó víz, amibe végül belevetette magát, s ezzel véget vetett életének. Az életének..ami valójában soha nem is létezett. Szívét a fiúnak adta, a kétségbeesett szerelem pedig elvette az eszét. A fiú nem volt ott a temetésen, addigra már volt munkája, pénze, eljárt bulizni, elkövetett hibákat majd tanult belőlük. Kapcsolatokat alakított ki, s barátokat szerzett. Egyszóval a fiú élt..a lány pedig halt.
|