És sok ezer embernek egyaránt. Hol vannak az álmaink? Sehol, elvették tűlünk, mindenki hátbaszúrt mindenkit. Nem értem én ezt. Igen, most az Eurovisionról beszélek. Én örülök neki, hogy Ell és Nikki nyert, mert nagyon jó a daluk és aranyosak is. Bár ezt már sokszor mondtam a barátnőimnek, "Tuti, hogy Azer' nyer." Mert megérdemli, de mi is megérdemeltünk volna többet. Sokkal többet. Mindenki azt mondta, mi nyerünk, de ha nem is, biztos benne leszünk a top 12-ben. Ehelyett lepontoztak és a 22. helyre száműztek. Utálom ezt, utálom a politikát. Mert mi más lenne, ha nem? A balkán országok egymásra, a skandinávok egymásra, a szlávokról már nem is beszélve. Hol van a nagy lengyel-magyar barátság? És a drága szomszédaink? Akik elvenni szeretnek, de visszaadni már nem. Nagyon fáj, hogy nemtezközi szinten, mi csak ennyit érünk.

A közönség imádta Katit, szerintem egész Europát elvarázsolta a mi "kis" magyar leányzónk. :) S bár az első produkcióján látszott, hogy nagyon izgul, a fináléban egyenesen tündökölt. Nem elvakultság, akinek van füle, hallja. Látod, látod Európa, mit dobtál el magadtól. Mellesleg Azer' és Grúzia nem is Európa része, de ez egy másik történet. Ennyi a tanúlság, nem megyünk többé Eurovisionra, nincs értelme. Nem Kati hibája, nem is az embereké. (Biztos vagyok benne, hogy rengetegen szavaztak rá.) A rendszer hibája és a kurva politikáé. :)

Ui.: Minä rakasta Suomen! Alkoholista rokonaink.