Sziasztok! Ez az a pont, ahol meguntam az életemet. Ma többnyire One Piece amv-ket néztem és szentimentálisabb pillanataimban meg is könnyeztem őket, és eldöntöttem, hogy én írni akarok erről az animéről, meg másról is, hiszen nyár van, negyven fok van, bevándorlók vannak, de legfőképpen szabadidő. Ám ezt a szent posztot nem lehet leközölni egy ilyen hányadék rózsa-lila oldalon, gondoltam, itt az idő arculatot váltani. Volt is egy jó ötletem, aminek nekiálltam, ám a vége az lett, hogy hagytam a francba az egészet és inkább Linda Nonstop oldalára fordultam, hogy adjon már valami támpontot, mert a végeredmény valahogy sehogy se nyerte el a tetszésemet, és ez furcsa, mert ilyen még nem volt velem.

A nyár későn kezdődött számunkra, hiszen júniusban még keményen mentek a vizsgák és a kiköltözés a kollégiumból. Lassan pedig lehet készülődni a visszaköltözésre, mintha valami sziszifuszi meló lenne, de minimum mazochisták vagyunk. Ami a nyaramat jellemezni tudja, az főként a plafon, a padló meg négy fal. Természetesen megsülök a levemben, és a napi öt jéghideg tusolás most sem segít. Tíz éve kiröhögtek, amikor a klímaváltozásról károgtam, meg minden más is. Sőt, még manapság is maximum vállat rántanak rá, addig míg a gyökér bent nem hagyja a forró kocsiban az illetékest. Persze amúgy kimozdulok otthonról, de csak akkor ha elmúlt öt óra és a hőmérséklet is lecsökkent 30 fokra. Tökéletes hetet fogok magam mögött hagyni és ez az egész csak egyre jobb és jobb lesz, csak győzzem pénzelni.