Szóval december 24. napja van, karácsony. Engem fél 11-kor kivertek az ágyból, majd díszíthettem a fát, aztán nagyanyám átjött, négyen megebédeltünk, túlestünk az ajándékozáson, majd mindenki ment a maga dolgára. Nagyanyám vissza az élettársához, anyám dolgozni, nevelő fel gépezni én meg a receptkönyvekhez. Tudom, hogy ünneprontó vagyok, de abszolút nem szeretem a karácsonyt. Nem kap el a feeling, zavar, hogy minden zárva van, zavar, hogy megannyi fát kivágnak, és zavar a mögötte rejlő mindenség. Római katolikus vagyok eredetileg, de messze nem érzem, hogy ez az én hitem lenne, sőt, kacagva tekintek minden hívőre. Ez az én saram, tudom, hogy nem kellene lenéznem a kisebbségszociológán mögöttem ülő lányt se, amiért hobbiból zsoltárokat énekel meg templomba jár... Nem kellene, mégis bennem van a lekezelés. Szóval ha a Jézuskás meg keresztény mivoltját nézem az ünnepnek, nem fog meg. Nem szeretem ezt az ajándékozási ceremóniát se. Nem kell ajándék, én sem adok. Minek? Úgyis a polcon végezné, maximum én használnám el. Nekem pedig nincs szükségem minden karácsonykor új mobilra, meg mindenféle kütyüre. (Itt teszem hozzá, hogy nevelő érintőképernyős telefont vett anyámnak, akinek már így is volt egy, plusz nagyanyám is kapott egyet élettársától, mert az nagyon kell neki, plusz nevelő is kinézett magának egyet, mert tetszett neki a lapozós effekt a menüknél.) Szóval nem, az ajándékozós része sem fog meg. Kisgyerekként persze vártam, hogy milyen ajándékokat kapok, de legtöbbször csak ruha volt, ami meg hát kell a ráknak. (Ismét megjegyezm, hogy tudom, hogy ünneprontó vagyok és bunkó.) Nem fog meg a szeretet. Bitch please, milyen szeretet? Mitől kéne jobban szeretve éreznem magam, mint máskor? Csak mert ki van világítva a fél város, és mert az egész Lehel Csarnokot belepi a friss fenyőfa illat? Csak mert villog a sarokban egy fenyőfa? Mert kerekasztalhoz ültünk a "családdal"? Így zajlik minden második szombatom. Nekem ez az egész mizéria csak egy lüktető góc a fejemben, ahogy küldik felém ezt a mézédes álmot, hogy felejtsem el egy pillanatra, hogy a világ egy szar hely? Bocsi, de nem tudom elfogadni, hogy ez a szeretet ünnepe, amikor a világ másik pontján egészen kicsike gyerekeket dolgoztatnak gyárakban éhbérért, hogy valamelyik rokon gyerekének legyen egy új barbieja, vagy valakinek egy jobb iphoneja, akármilye. Nem lehet szeretet ünnepe, amikor tőlünk párezer kilóméterre háború dúl, és nem lehet szeretet ünnepe, ha muszájból ajándékozunk olyan embereknek, akiket amúgy kimodva utálunk, csak hogy ne sértődjön meg. Ez személyes példa. Nincs karácsonyi hangulatom, és az a csúf igazság, hogy sohasem volt. Szívből gyűlölöm a közös, erőltetett családi ebédeket, az ajándékokat, a mű mosolyokat. Nem értem mire fel kéne boldogabban lennem. Ezért is nem öltöztettem a blogot új köntösbe. Fütyülök az egész hacacáréra, a XXI. században a karácsonynak nevezett mizéria nem más, mint egy jó reklámfogás, és nem a szeretet ünnepe, hanem a kapitalizmusé, csakhogy én nem kérek belőle. Nektek jó ünneplést, de engem kérlek hanyagoljatok az elkövetkező életben a Boldog Karácsonyt! felkiáltással, mert nem ünneplem és nem is akarom. Ez a nap is olyan, mint a többi, semmivel se másabb.