Szép jó estét ismét! Mint azt tegnapelőtt megígértem, jelentkezem a következő élménybeszámolóról. Vagy valami olyasmivel. Amúgy a mai napom üresen telt, úgy volt, hogy moziba megyek, de végül ez elmaradt. Holnap viszont! Szépen felfedezem a város keleti részét, ahol van egy Nyírpláza nevű hely, és ha sejtésem nem csal, a Tesco arrafelé esik. Szívesen elmennék az állatkertbe is, de próbálok nem költeni annyit, hiszen mint azt olvashattátok a teendők között, megyek Prágába, és költőpénz muszáj, hogy legyen. Mivel elkéstem, ezért próbáltam sokkal jobban kifejteni a témát. Remélem nincsen harag.

Boku wa tomodachi ga sukunai & NEXT

Az anime két évadot élt meg, és már tervezik a harmadikat is, valószínűleg majd jövőre fog megjelenni, ha akkor nem, akkor soha. Műfaját tekintve slice of life, ami annyit tesz, hogy átlagos szereplőket vonultat fel az anime a kötelező szituációkban. Ilyen szituáció például az iskolai fesztivál (hozzá tartozik a horror ház és a kávéház, ahol fiúk viselnek női ruhát), a hanabi ünnep, egy sportesemény valamint a strand. Tegye a szívére a kezét mindenki, és úgy mondja egy ilyen slice of lifeot sem látott. Aki megtette, a hazudik, vagy szintén látta a Boku wa tomodachi ga sukunai című animét, vagy rövidebb nevén, Haganait.

A történetet tulajdonképpen belesűrítették a címbe, az ugyanis úgy fordítható le, hogy Képtelen vagyok barátokat szerezni. Ugye, ez ismerős lehet sokunknak. Történetünk első két üstököse is ezzel a problémával küzd nap, mint nap. Kodaka nem csak, hogy új város új iskolájának új diákja, de furcsa, pudingszerű szőke haja és erősen vágott szemei is rátesznek egy lapáttal, hogy szegény fiút yakuzának nézzék, de minimum valami tipikus rosszfiúnak. Úgy pedig igazán nehéz barátokra lelnie, hogy tanárok, diákok egyaránt rettegnek tőle. Kodaka viszont nincs egyedül magányával, hiszen az iskola után rajtakapja Yoroza nevű osztálytársát, ahogy éppen magában beszélget önfeledten. Nyilván ez a jelenség a magányosság egy fokozottabb és súlyosabb fajtája, de lényeg a lényeg, hogy a két antiszociális egymásra talál egy cinikus beszélgetés alkalmával. Yozora aktivizálja magát ezután, és Klubot alapít tulajdonképpen saját magának és Kodakának, amire nyomós oka van – ez később ki is derül, de arra nem számít, hogy „Szomszédok” nevű csoportjába mások is csatlakozni kívánnak később, ráadásul olyanok, akikben egy közös tulajdonság sincsen, kivéve a cél, hogy barátokra leljenek.

Tudom, úgy írtam meg a felkonferálást, hogy úgy tűnjön Kodaka és Yozora a főszereplő, de csak azért történt ez, mert az ő találkozásuk indítja el az animét. Sok szereplő csapódik majd hozzájuk, így esélyük sincs, hogy csak ők ketten legyenek a középpontban. Akkor most ejtenék pár szót a szereplőkről, mert igazából itt ők az érdekesek.

Kodaka kissé magának való, amúgy nagyon rendes és segítőkész fiú. Ő tényleg szeretne barátokat szerezni, és sokszor nyit is környezete felé, csak éppen a rossz arcmimikájával teszi ezt. Tettre kész, és sok-sok főszereplő sráccal ellentétben tud férfias lenni. Türelmes és egyszerűen csak édes. Az, hogy van egy kishúga - Kobato - minden szempontból meglátszik rajta, mint ahogy az is, hogy egyedül vezeti a háztartást. Amúgy meg valószínűleg látens biszexuális (Yukimura meztelen teste bejön neki) és mosoly fétise van.

Kobato mint már mondtam a kishúg. Nagyon hasonlít Senára, de nem túlzottan kedveli a lányt. Visszahúzódó, valójában népszerű kislány. Szenvedélye egy bizonyos anime. Ezen anime hősnőjének személyiségét tette magáévá, ami abban merül ki, hogy állandóan cosplayeli ruhára és személyiségre is. Amikor kiesik a szerepből, akkor egy aranyos kislány. Nagyon féltékeny, ha Kodakáról van szó, valószínűleg sokkal jobban szereti a Kodakát, mint Kodaka őt. 

Yozoráról nem akarok több szót ejteni, őt valaki vagy szereti, vagy nem. Igen, a kötelező tsundere, akit ráadásul itt is bedugtak egy komolyabb szerepbe. Persze, neki is vannak kedves pillanatai, ha Kodakáról van szó, vagy a többi lányról, de Senához való hozzáállása gyomorforgató. Undok, beképzelt, önző és fontoskodó. Ő az egyetlen a csapatban, aki őszintén szólva nem is akar barátokat szerezni. Az azért vicces, hogy legtöbbször szidja a korosztályát és az internetet, miközben ő maga is abba a generációba tartozik.

Sena az én személyes kedvencem, annak ellenére, hogy beképzelt és arrogáns. Az igazgató leánya, sportban, tanulásban első, és minden fiú a lábai előtt hever. Ezért lányok nem is igen barátkoznak vele, pedig aranyosan bolond karakter. Enyhe kishúgkomplexusa van, ha Kobatoról van szó. Szintén próbálkozik a barátszerzés érdekében, bár szabadidejét inkább a galge / eroge játékok kötik le. Kissé elkapatott, könnyen sírva fakad – Yozora „kedves” szavaitól. Kodaka eleinte számára közömbös, míg egy incidens kapcsán meg nem látja benne a férfit. Ha egy szóval kellene jellemezni, az a maximalista lenne.

Maria, Yukimura és Rika egyszerre tűnnek fel egy adott részben, az anime közepe táján, ami nagy kár utóbbi kettőre nézve. Maria éppolyan, amilyennek lennie kell egy tíz éves kislánynak. Imádja Kodakát, Yozorától retteg, illetve a nővérével sincs minden rendben, aki halál lazán böfög és fingik apáca létére. Kobatoval nem tudnak meglenni egymás mellett. Amúgy a klub mentora hivatalosan, de valójában a szobaszervíz feladatait látja el.

Yukimura amolyan kukkolló, aki Kodaka után kémkedik, míg le nem bukik. Talán neki van a legaranyosabb külseje, mégis fiú, és gyengéd érezlmeket téplál Kodaka iránt. Erős férfi szeretne lenni választott Anikije által, Yozora tanácsára mégis női ruhákat hord és milyen jól áll neki. Csendes, halkszavú, érzelmes és alázatos, és gyenge külseje miatt nem talál barátokra.

Rika egy zseni, aki elkülönítve dolgozik az iskolában. Hihetetlenül perverz, de amikor perverzet írok, a valódi jelentésére gondolok. Szexuáis fantáziálása abnormális. Ha megszólal, dől a szájából az arany. Eleinte csak Kodaka miatt csatlakozik, később mégis ő az, aki a legtöbbet teszi tudatosan a többiekért, akikre barátként tekint.

Mint látható, igen színes a gárda, mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, és igazából mindegyik szereplő szerethető valamiért. Sena például, abszolút nem lenne ennyire aranyosan beállítva, ha Yozora ki lenne írva a történetből, és ha Sena nem lenne, akkor Yozora sem mutatná ki mekkora szemétláda valójában. Tehát igen, a karakterek között jól működik a kémia. Az anime ezen kívül romantikus és vígjáték. Ettől a két szótól én így egyben hülyét kapok, de szerencsére a Haganai inkább komédia, mint csöpögés. A vígjáték része remekül működik, hiszen minden epizódban van legalább egy vagy kettő olyan poén, ami mosolyt csal az arcunkra. És nem olyanokról van szó, hogy például, valaki elesik, vagy a fiút verik a lányok, mint például a Love Hinában, vagy a Clannadban. Itt a legviccesebb dolgok a dialógusokból jönnek elő. Sok a belső poén, az utalás és az egész tele van élettel, pattogással. Persze azért vannak erőltetett viccek is, de szerencsére elenyésző. A romantika része kellően gyér. Tehát a szerelmi szálak késleltetve, de gyorsan alakulnak ki, és nem is mélyülnek el szerencsére, mert Kodaka inkább barátkozna, mintsem csajozna. Sena érzései érthetőek, Yozoráé totálisan nem. Mindenki drukkolhat a neki tetsző párosnak, de azt azért el kell, áruljam, hogy az anime nem ad választ, és milyen jól teszi, hiszen nem ez a dolga. Amúgy én Sena és Kodaka párosnak drukkoltam végig, hiszen nekik sok-sok közös élményük van a részek alatt édes magányukban, míg Yozora csak a múltból tud táplálozni.

A grafia egészen szép, a karakter-design nekem nem a kedvencem, mert olyan, mintha klónokat néznék más haj meg szemszínnel, de itt azért próbáltam az alkotók kezdeni magukkal egy s mást. Az Openingek aranyosak, egyszer meghallgatható kategória, az Endingek is ilyesmifélék. Technikai oldalról nincs vele semmi baj, sőt, amikor karaokeznak, a seiyuuk is dalra fakadnak, és mondanom se kell, Kodaka hangja imádnivaló. De ami főleg tetszik ebben az animében, az az, hogy a szereplők mind forever-aloneok, és sokszor igyekeznek ez ellen tenni valamit, fejleszteni magukat, hogy ha majd egyszer barátjuk lesz, akkor meg is tudják tartani azt. Olyan erősen próbálkoznak, hogy észre sem veszi senki – egy ember kivételével – hogy már barátokká értek és megszerették egymást. Ez aranyos. Ami viszont nem tetszik, hogy mégsicsak kettődimenziós animével van dolgunk, ami annyit tesz, hogy minden szereplő közös pontja a fő kan. Kivétel ugyebár Yozora és Sena, akiket az egymás iránt érzett utálatuk tart egyben, de a többiekkel ez nincs így. Egyszer jó lenne már látni valami olyat, amiben karakterek közös témája nem csak a rivalizálás meg a főszereplő, hanem más is, mit tudom én, van egy közös kedvenc bandájuk, vagy sorozatuk, vagy akármi. Áh, minek is reménykedem. Ezt még a Kimi ni Todoke se tudta megugrani, pedig az toronyamagasan a legjobb shoujo. Visszakanyarodva a sorozatra; sok az ecchi jelenet, általában Sena kannáit csodálhatjuk, és Kodakából sajnos keveset látunk, de szerencsére nincs erőltetve, mint például a Highscool of the Dead-ben. Kellemes látvány, kihangúlyozva kissé, és ennyi.

Összességében ez egy jó anime. Ritka pillanat, amikor a slice of life / hárem közül kerül ki valami jó, de higgyétek el, a Haganai az a kivétel, ami erősíti a szabályt, miszerint egyre rosszabbak a hárem animék. Visszajelzésekből úgy néz ki, hogy nemzetközileg is elismerten jó, akinek eddig megmutattam, nem panaszkodott rá. Szívesen ajánlom bárkinek, mert 20 perc kikapcsolódásra tökéletes, nagy mennyiségben viszont Hetalia szintű agyzsibbadást okoz. Fiúk és lányok is találnak benne élvezhetőt, ebben biztos vagyok. Aki pedig nem csak néz, hanem lát is, az észrevehet pár animés utalást és vendégszereplőt a háttérben. Jó szemezgetést, ha valaki belevág!

Holnap jön az Oreimo beszámoló, most már tényleg-tényleg! ^^"