Nagy lépésre szántam magamat. Voltam már néző, volt hogy hidegen hagyott, és gondoltam azt is, hogy felesleges ez az egész parádé. Viszont nem voltam szereplője, így fogalmam sem volt, hogy igazak-e a híresztelések, miszerint a Pride - miről másról lenne szó - provokatív, ízlételen és rossz dolog. Természetesen nem szoktam hinni az újságoknak, netes cikkeknek, televíziónak. Az utóbbi már nem iagzán tud megvezeti, olyan négy éve, mióta nem nézem. Aminek hiszek, azok az egyszerű mezei emberkék. Nyilvánított véleményt olyan, aki homofób, aki szimpatizáns és az is, aki közönyös. Nem értették mire jó ez az egész. Elméletben demonstráció, ez rendben van, ám azon túl micsoda? Számomra több okból is fontos volt ellátogatni a Pride-ra. Biztos tudjátok ti is, hogy milyen nehéz szembenézni az igazsággal. A legtöbb ember el is menekül előle, figyelmen kívül hagyja és csak fújja a sajátját. Mint mindenki, én sem szeretem, ha csalódok, vagy rossz utat választok. Akkor olyan, mintha mindent feleslegesen tettem volna. Rossz érzés, de idén azt mondtam: Elég volt, szembenézek vele!

Tudjátok, mondtam már, nagyon ott tartok, hogy nem tudom mit kellene gondolnom. Amióta a politika is beletartozik szerény látószögembe úgy gondolom, hogy a Jobbik lenne a legjobb gazdaság szempontjából. Ők úgy hírdetik magukat, hogy imádják Magyarországot, és büszkék a magyarságra, de rájöttem, hogy ez nem igaz! Ők valójában csak magukra büszkék. A keresztény heteró nagymagyarokra. Lenéznek mindenkit, akinek a családjában egy zsidó is van, vagy egy ukrán, esetleg horvát. Nekik nem elég, ha értelmes, felvilágosult, szociálisan érzékeny, hazaszerető ember vagy! Az a lényeg, hogy ki fia borja vagy, és hogy kivel dugsz. Eszméletlen nagy butaságnak tartom. Szomorúsággal tőlt el, hogy ez az erős bástyám így megdőlt. Szégyenlem magam, amiért rájuk akartam szavazni, és most már elfogadhatatlannak tartom, hogy hatalomra kerüljenek. Okom?

4. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosítása
199. § (1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki más azonos nemű személlyel folytatott szexuális kapcsolatot (fajtalanság) illetve egyéb más szexuális magatartászavart nagy nyilvánosság előtt népszerűsít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

5. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosítása
145/A. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki
a) a fajtalanságot ,
b) más szexuális magatartászavart
nagy nyilvánosság előtt úgy tünteti fel normális szexuális viselkedésként, hogy nem vezeti a népszerűsítés szándéka, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható."

Ez tavalyi, de valahogy elkerülte a figyelmemet. Pedig ha tudom, valószínűleg már akkor felidegesítem magam. Idén azt nyilatkozta egyenesen Vona Gábor, hogy beszüntetne minden megmozdulást a témában, így a felvonulát is. Nem! Nem szabad. Nem szabad betiltani se a cigány fesztiválokat, se a zsidó fesztiválokat, se a meleg feszteket. Muszáj valahol képviseltetnie magát az embernek, ha a közutálat miatt hétköznapjaiban nem teheti meg, hogy kipát visel, meg körszakállt. Értitek, ugye? Biztos értitek, főleg ti, akik AnimeConokra jártok. Jó érzés beöltözni, kicsit bolondnak lenni? Ott senki nem szól meg, ha kimonóban öltözöl, vagy rózsaszín tütübe. Nem tehetnéd meg az utcátokba, mert valószínűleg hülyének néznének az emberek, akiknek fogalma sincs arról, mit jelentenek neked ezek a dolgok. De a Conon nem kell félned, hogy bántanak, ott mondhatni társak vagytok. Sorstársak. Úgy tapasztaltam - és itt a tapasztaláson van a hangsúly - hogy gyakorlatban a Pride is ilyen.

Miért fontos? Miért gondolom azt, hogy nem felesleges? Először is, szerintem nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy létezik. Nem szabad a szőnyeg alá söpörni! Beszéljünk róla, mutassuk meg, vigyük bele a hátköznapokba, hogy ne betegségként és bűnként fogják fel, hanem egy átlagos dolognak. Néztem ellentüntetőket interjú közben, és volt olyan, aki azt állította, hogy aki homoszexuális, az nem lehet magyar. És ezzel rengetegen egyetértenek. Ezt a gondolkodásmódot kell kiírtani az emberekből. Ha összehasonlítom a két csoport szombati napját, akkor komolyan mondom nevetnem kell. Nézzetek meg pár videót. Ti hol lettetek volna szívesebben, ha választani kellett volna? Zenére lötyögni és táncolni jókedvűen, nyitott, kedves emberekkel a jó szórakozás, vagy káromkodni, gyűlölködni, rendőrrel verekedni, kutyát rúgdosni a jó szombati program? A Pride-on is volt kutya, az egyiket magam dögönyöztem. Ez az éles különbség a társadalom között.

Másodmagammal mentem. Az odaút kicsit rázós volt a lezárások miatt, de szerencsére időben megérkeztünk. Ugyebár a Hősök terénél volt a gyülekező. Már a metrókijáratnál színes zászlókat osztogattak, amiből mi is markoltunk párat. Most a polcomra tűzve virít. Hatalmas tömeg volt, rengeteg színes figura. Gyorsan előrenyomultunk, hogy a menet elejére érjünk, aztán hirtelen társam összefutott egy animés ismerősével. Mint tudósító tartózkodott a helyszínen, és titokban mint szimpatizáns. Készített velünk egy rövid interjút. Úgy érzem rövid, de velős válaszokat adtam. Utána hárman folytattuk a lézengést, s el sem váltunk a végéig. Körbejártam, emberket néztem. Kaptam egy cuki legyezőt, meg literes vízeket osztogattak, valamint matricákat, és napszemüveget. Egyedül napszemüveget nem kaptam, mert amit megszereztem azt végül odaadtam másnak. Sok érdekes embert láttam; időseket, fiatalokat. Közöttünk cégek is vonultak. Közel 430 vállalat képviseltette magát molinókkal. A Google is köztük volt! Találkoztam híreségekkel is, valamint pár politikussal. Valamint az amerikai Nagykövet is ellátogatott Budapestre ezen alkalomra. Sokáig tartott míg elindultunk, de addig legelőre nyomultunk. Itt találkoztam ismerős arcokkal, többek között Villővel, aki az ask.fm-ről ismert. Odamentem hozzá, és egész jól elbeszélgettünk. Ő egyedül volt, de később odacsapódott néha hozzánk. Illetve találkoztam az iskolámból is emberekkel. Legtöbbször a zászlót vittük, azt a hatalmasat, ami szinte beterítette az egész Andrássyt. Közben beszélgettünk, énekeltünk, ugráltunk, egymásra mosolyogtunk, fényképeztem, fényképeztek engem is. Oh igen, elég sok képen rajta vagyok. Élveztem minden pillanatát. Belőlem kihozta a legjobbat. Szombat óta remek kedvem van, és buliznék, csak táncolnék. Olyan boldog vagyok. Ezt a boldogságot pedig 10.000 mosolygós, kedves arc ragasztotta rám.

Úgy gonolom, hogy mindenki remekül érezte magát. Kivéve ugye a tüntetők, akik idegesen tértek haza, és valószínűleg az interneten trollkodva töltötték ki mérgüket, vagy feleségüket, gyereküket, kutyájukat bántalmazva. Természetesen ez nem igaz, de ugyanolyan sarkított és bántó megjegyzés, mint az, amikor kéjelgő, ízléstelen, provokáló köcsögnek nevezi magyar a magyart. Sok mindenre rámondják, hogy felesleges, de egy civil megmozdulás soha nem lehet az. Ha már egy ember jól érezte magát, és fényt vitt az életébe, akkor már megérte. Nem szabad azt hinniük a gyűlölködőknek, hogy az ő értékrendjük megbolmik attól, hogy elfogadják ezt az egészet. Elmondok egy titkot; ők ugyanolyan emberek, mint bárki más. És amíg ezt nem fogadja el "a többség", addig bizony demonstrálás lesz. Remélem jövőre még ennél is többen eljönnek majd, és akkor tovább is maradok! Legyen büszke mindenki! Magára, a szerelmére, az identitására. Ez egy színes világ, nem fekete-fehér, és mint tudjuk a gyűlölet csak gyűlöletet szül. Jobb a szabadság, egyenlőség, testvériség.