Minek ide sz�? Kinek k�sz�njek, hiszen senki se l�t �s senkit nem is �rdekel igaz�n. Csak engem, hiszen velem t�rt�n p�r perce, �n �ltem �t. Gyerek vagyok m�g, gyerekes tulajdons�gokkal. Egy �nz�, gonoszkod� gyermek aki azt hiszi mindent tud - pedig nem mindent, csak sokat. Mikor s�rtam �n utolj�ra? Azt hiszem, amikor elolvastam egy pap�rt a kuty�k k�v�ns�g�r�l. �s f�lelemb�l? ... Mikor f�ltem �n ak�rmit�l is? Ki b�ntott meg utolj�ra annyira, hogy a szemembe k�nnyek sz�kjenek? Senki. Egy ember volt aki a legkisebb sz�val is megtudott b�ntani - b�r soha nem mutattam, csak a szob�m n�gy fala l�thatta. �s most is csak �miatta mardossa az aggodalom er�snek mutatott sz�vemet. Az �n j�any�m, akir�l olyan sok rosszat mondtam m�r, s akire �tkoztam mindent. De minny�jan �gy vagyunk ezzel, mert nem becs�lj�k meg a dolgokat. Te mit tenn�l ha a n� aki felnevelt - akire sokszor m�rges vagy, s a f�ld al� k�v�nn�d hirtelen haragodt�l, de am�gy �szint�n szereted - egyszercsak �sszeesne mint egy rongybaba. Leveg��rt kapkodva, s remegve, majd elny�tt testel elfek�dve az �gyon... �s te csak �lln�l el�tte t�tlen�l, miut�n bevitted a szob�j�ba. Ott �llni �s n�zni, s k�zben kicsinek �rezni magadat, s tehetetlennek. Gyerek vagyok m�g, s sz�ks�gem van az any�mra, ha m�r apa nem adatott meg! De ez �gy term�szetes, nem akarjuk elvesz�teni a fontos dolgokat.