Miért szeretem teljes mellszélességgel a Yuri on Icet?

Mert bátor, innovatív anime, ami a műfaji korlátozásokat úgy lépte át, mintha soha nem is léteztek volna. Aki benne van a témában, tudja, hogy milyen rettentő nehéz valami új formulát eladni a nagynevű stúdióknak, akik sokszor ragaszkodnak a már jól bevált sablonokhoz. A Yuri on Ice valahogy mégis átment a rostán, és iszonyatos sikert futott be.

Mert a kevéske - 12 rész - ellenére a főszereplő karakterfejlődése szép ívben halad és ér révbe. Yuuri egy olyan ember, akik mi is lehetnénk, és néha tán vagyunk is. A sorozat elején egy kövérke, félénk és ideges srác, aki szépen-lassan elsüllyed a gyászban és a sikertelenségében. Az anime alatt viszont megtalálja saját szexualitását, értékeit és kellemetlen tulajdonságait is, és bár tiszta sor, hogy a személyiségének még van hova fejlődnie, emberibb, mint pár húsvér társa.

Mert a két főszereplő – Viktor és Yuuri – kapcsolatát szinte az összes romantikus anime megirigyelhetné. A szerepek felosztása nem egyértelmű, nem lehet beskatulyázni, hiszen mindkét fél olykor bizonytalan és gyenge, máskor pedig akaratos és szexi. Ezért nem beszélhetünk BL műfajról az anime kapcsán, hiszen lerázta magáról az ezeréves sablonokat, csak úgy, mint a sport genrén belül. Az egymás iránt érzett tiszteletük, csodálatuk és szeretetük nem a megszokott tini-románcra hajaz, nagyon is felnőttes és mélyről fakadó. És akkor is imádnám nézni őket, ha két nőről lenne szó, vagy egy heteroszexuális párról.

Mert a témáját remekül kivesézi. Legalábbis szerintem az igazi történet a szeretet, mint érzés körbejárásáról szól. Különböző emberek, más-más személyiséggel hogyan élik meg. Láthatunk rajongói fanatizmust, szerelmet első látásra, „beteges” testvéri kötődést és védelmezést, baráti rivalizálást, szülői és testvéri aggodalmat, szeretetet barát iránt, illetve még házikedvenceink iránt is. Ha másban a Yuri on Ice nem is zseniális, de ezt nem veheti el tőle senki. Bizony, itt érzelem jő érzelem hátára, ez mozgatja a karaktereket és ettől változnak meg gyökeresen.

Mert irtó nagy munka és tisztelet van a sorozat mögött. Tisztelet a sport irányt, a műkorcsolya intézménye, és a benne élő-lélegző emberek iránt. Nem titok, hogy megannyi karaktert az alkotó, valós személyekről mintázott, mind külsőleg, mint személyiségileg. Emellett az anime csodaszép zenéi sem licenszelve lettek, hanem úgy írták őket, csakis ehhez az animéhez.

A Yuri on Ice-nak természetesen vannak hibái, nem tökéletes a sorozat, de soha nem is vártam tőle. Tudom, hogy rettentően szentimentális vagyok ezzel az animével kapcsolatban, és tényleg nagyon szenvedélyesen szeretem, de ami engem illet, nagyon jókor érkezett. Akkor jött ki, amikor már kezdtem feladni az animéket, amikor már untam, hogy mindig ugyanazt az ezerszer látott silány történetet akarják lenyomni a torkomon. Aztán jött a Yuri és megmutatta, hogy lehet ezt még szívvel és lélekkel csinálni.