Önmagam.

Csak egy átlagos lány, holmi 21 éves fejjel. Erről próbál mesélni, az életéről rappel. Végig őszinte volt, talán kicsit durva. Kíváncsiság oldalát, a mai napig fúrja. A barátait imádja, néha kevésbé, néha nagyon. Nem érdekli a pénz, nem izgatja a vagyon. Vannak álmai és vannak céljai. Éjszakánként előtörnek félelmei. Magyarnak született, ezt a Hazát szereti. Ő tudja honnan jött, soha el nem feledi.

Személyes | Iromány | Központ | Kritika

 
Cset.
 
Talpalávaló.

Talpalávaló avagy másnéven a zene. Tudod, ez az élet egyik alkotóeleme. Gondoltam felállítok Neked egy Top 5-ös listát. Ha nem tetszik, ragadj Temagad tintát.

#01 - Punnany Massif: Élvezd
#02 - Magashegyi Undergorund: Árnyékok
#03 - Simple Plan: Summer Paradise
#04 - Martin Garrix: Animals
#05 - Punnany Massif: Láttam már szebbet

 
Csere-bere.

Mint láthatod, Ők a cserék. Velük történnek az eszmecserék. Ha szeretnél itt lenni, annyit kell tenned. Írj a chatbe, ha kedved enged.





 
Lajstrom.

Lista nagy tervekről, számomra fontos percekből. Olyan dolgokról az életben, miket elmémbe égettem. Ha tiszta szívvel nekilátok, hegyek omlanak, s születnek óceánok.


Danival egy sörözés.
Zsuzsival találkozni csütörtökön és megajándékozni.
Ninával összehozni valami találkozót még a nyáron.
CRACK-et rajzolni.
Megnyerni a versenyeket, amire nevezek.
Balatonlellén a sátrazás.
Debreceni Virágkarnevál.
Monster Musume mangák begyűjtése.
Elolvasni újra a Sárkányok Táncát.
Megjavítani Dzsihádot. (A kerékpáromat)

 
Aktuális.

Aktuális dolgaim, miket szeretnék megosztani. Videók, miket követek, könyvek, amiket olvasok. Csak eggyel több ok, hogy jól érezd magad az oldalon!

Aki nem tudná, annak most elmondom! A Turbék turbék a Szerkesztőség csatakiáltás! A szerkesztőség pedig a Hollywood Hírügynökség hadserege. Vezetőnk pedig nem más, mint Szirmai Gergely! Ő az a fickó aki minden szombaton meglep minket egy videóval, amiben az aktuális mozifilmeket elemzi s feszegeti annak társadalmi és morális kérdéseit, mindezt az egyéni humorával és kifogástalan szakértelmével.
>> Feliratkoznál? >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

 
Kihívások.

Kihívások, mik rám sokszor köröket rónak, de mégis miattuk örülök jobban egy-egy bóknak.


Novellaíró verseny | Augusztus 10. | write-it.gp
Portálépítő verseny | Szeptember 1. | história.gp
 

 

 

CSS Codes

Mindennapok.

Hauzol Café

avagy a marketing ereje
Sziasztok! Hétfőn végre sort kerítettünk Kicsi Zsuzsival egy találkozóra. Már nagyon régen nem beszéltünk, de most bepótoltuk, habár nem volt több a nüansz három óránál. A Wesselényi utcához vittem, ahol tudniillik a törzshelyem található, a Hauzol. Szeretem azt a helyet, mert megfelelő az infrastruktúra, nagy a választék italok terén, mindig jó zene szól, sok a hely, van terasz és normális mosdó is. Hát a csapos fiúk meg..egyem is a lelküket. Nincs a közelben, de bárkivel találkozok, csak oda viszem. Imádom! ♥ Kicsi Zsuzsinak bejött a hely, ittunk egy-egy italt, ő vicces sztorikat mesélt, amitől patakokban folytak a könnyeink, de hát ez ilyen,ha vele találkozom, a rekeszizmok nem maradnak nyugton. Nem hajnalban akart hazaérni, tekintve, hogy nem budapesti, tehát kikísértem a buszhoz, ami Újpestről indult - a kettő esemény közt vettem egy felsőoktatásos bérletet, byebye 3600 Ft - és tudniillik mi laktunk már Újpesten. Amikor elsétáltam a volt ablakom alatt, görcsbe rándult a gyomrom. Főleg, amikor nem láttam a jó öreg Gina kutyust a szomszéd kertes házban. Változnak az idők. Ma pedig - értem ezt a szerda alatt - Danival beültünk újfent a Hauzolba és vele is pár óra volt az egész, de végig rötyögtük az egészet és én meséltem Zsuzsiról, Kis Zsuzsiról, Ivettről, Petiről és Gyöngyiről, a brancsról, ami szétszéledt a középiskola után, és azt vettem észre, hogy ez hiába egy fájó, magányos dolog, sokkal könnyebb elfogadnom a tényt, ha szembesítem magam. Mert igen, én hiába beszélek a többiekről, főleg Zsuzsiról és Ivettről, az tény, hogy ők akkor teljesen máshol vannak, nem vagyunk együtt...és ez szomorúsággal kellene, hogy eltöltsön, de mégse ment, mert ebben az édes-bús realitásban megtaláltam a harmóniát. Az idők változnak, mi is, emberek jönnek-mennek, de aki marad, az marad és örülni kell minden pillanatnak. Mást igazából nem is tudnék, csak örülni. Egy szó, mint száz, szeretem a barátaim.

Arculatváltás

avagy helyzetjelentésnek is felfogható

Sziasztok! Ez az a pont, ahol meguntam az életemet. Ma többnyire One Piece amv-ket néztem és szentimentálisabb pillanataimban meg is könnyeztem őket, és eldöntöttem, hogy én írni akarok erről az animéről, meg másról is, hiszen nyár van, negyven fok van, bevándorlók vannak, de legfőképpen szabadidő. Ám ezt a szent posztot nem lehet leközölni egy ilyen hányadék rózsa-lila oldalon, gondoltam, itt az idő arculatot váltani. Volt is egy jó ötletem, aminek nekiálltam, ám a vége az lett, hogy hagytam a francba az egészet és inkább Linda Nonstop oldalára fordultam, hogy adjon már valami támpontot, mert a végeredmény valahogy sehogy se nyerte el a tetszésemet, és ez furcsa, mert ilyen még nem volt velem.

A nyár későn kezdődött számunkra, hiszen júniusban még keményen mentek a vizsgák és a kiköltözés a kollégiumból. Lassan pedig lehet készülődni a visszaköltözésre, mintha valami sziszifuszi meló lenne, de minimum mazochisták vagyunk. Ami a nyaramat jellemezni tudja, az főként a plafon, a padló meg négy fal. Természetesen megsülök a levemben, és a napi öt jéghideg tusolás most sem segít. Tíz éve kiröhögtek, amikor a klímaváltozásról károgtam, meg minden más is. Sőt, még manapság is maximum vállat rántanak rá, addig míg a gyökér bent nem hagyja a forró kocsiban az illetékest. Persze amúgy kimozdulok otthonról, de csak akkor ha elmúlt ötóra és a hőmérséklet is lecsökkent 30 fokra. Tökéletes hetet fogok magam mögött hagyni és ez az egész csak egyre jobb és jobb lesz, csak győzzem pénzelni.

Fairy Tail

avagy nagyon rég volt már kritika...meg úgy bármi is

Fairy Tail

Sokat gondolkoztam, hogy hogyan vágjak neki ennek az írásnak. Talán elmondhattam volna, hogy kezdetben nem szerettem a műsort a hype és a hirtelen jött népszerűség miatt. Talán elmondhattam volna, hogy szúrta a szemem a képi világa, az ismerős motívumai, életem nagy szerelme, a One Piece mása. Sznobizmus volt ez, semmi más. Egyszerűen csak nem akartam megadni az esélyt neki, mert túlságosan sokat táplálkozott az elődjétől, s talán attól féltem, hogy letaszítja a One Piecet a trónjáról. Akár a személyes, kihelyezett trónjáról is. Na most a Fairy Tail nem tökéletes, neki is megvannak a hibái, mint mindennek, itt is vannak kliséhalmazok, elnyújtott jelenetek, túlságosan szélsőséges karakterek, idealizált alakok és blőd szereplők. Mindezek ellenére is, azt állítani, hogy a Fairy Tail nem fantasztikus, szemen szedett igazságtalanság!

A Fairy Tail olyan háttérből érkezik és olyan elemek szolgáltatják alapjait, amiket száz és egy anime dolgozott fel. A shounen műfajból nem nehéz jót alkotni, a műfaj sajátjai szinte maguktól megírják a történetet. Ez az egyik legszélesebb körben befogadott éra, nem csoda, hogy a leghíresebb animék és mangák ebből a műfajból kerültek elő. Ezek a művek nem feltétlenül perfekcionisták, mélyek vagy felnőtt szemmel is értelmesek. Nincsen bennük társadalomkritika, politikai és gazdasági görbe tükör, az üzenetük sokszor szájbarágósnak tűnnek és erőltetettnek, de pont ez a szép bennük. A gyermeki ártatlanságot ragadják meg és az emberi érzelmek legszélesebb skáláját húzzák fel egy gigászi történet köré. Shounent elrontani igen nehéz feladat, a műfaj leggyengébbeit is ha megnézzük, milliók életét terelte jobb irányba, s ezt nem lehet elvitatni tőle, nyilvánvaló retardáltságuk ellenére is, amit a kidolgozatlan narratíva okozott, lásd Naruto. Szerencsére a Fairy Tailnél nincsen ilyen probléma.

Ritka az olyan shounen, ami nem egy epikus kerettörténettel nyit. Eleinte ezért is furcsálltam az animét, fel nem tudtam fogni, hogy miről fog szólni, hol lesz a végpontja az animének, milyen kontextusba fogja helyezni az egészet. Mondhatni ez egy műfajújítás, és úgy látszik, működik. A történések, amik magukban foglalják az újabb és újabb eseményeket, ami a cselekmény motorját hajtja, azok mind a karakterekre vannak építve, az ő szemszögükből nézve, az ő életüket vagy múltjukat befolyásolva lépnek be a jelenbe és hozzák el nekünk azt, amit a laikus történetnek nevezne. Ez egy eléggé új megközelítés, ami nem működne, ha a Fairy Tailnek nem lennének nagyon jó és érdekes karakterei.

Márpedig vannak, ráadásul nagyon sokan. A csoport elv helyett a közösséget használják, ami veszélyesn hangozhat, tekintve, hogy jelentősen többen képviseltetik magukat a közösségben, s ezeknek az embereknek nem kis személyiségeket kell adni, hogy ne vesszenek el a tömegben. A Fairy Tail mágus céhe közel 50 főt számol, és ebből körülbelül 20 karaker képezi a magot, akikre a franchise teljesen ráépül. Ebből a 20 fős habból pedig kiemelkedik a kvartettünk, ami később kvintetté formálódik át. A karakterek különböző mértékben vannak kidolgozva és ennek függvényében szerepeltetve. Persze mindig vannak kivételek, mint például Lucy karaktere, aki teljesen inkompetens és kilóg ebből a low fantasy szettingből, ezért nem kicsit idegesítő, de a motivációi szép helyről jönnek, szóval megértem miért vannak oda sokan érte, főleg női vonalról, még akkor is, ha személyes véleményem szerint egy kanál vízbe kéne megfojtani. Na most Lucy csak egyetlen név ezen a hatalmas palettán, s mint már mondtam, jelen esetben ő a legkevésbé érdekes.

Nem arról van szó, hogy a készítő nem ért a női karakterekhez. Ez a kérdés fel sem merülhet, mert annyi itt a jó női karakter, hogy hirtelen megszámolni sem tudom. Fiúk és lányok, férfiak és asszonyok, mind reprezentálva vannak, s ahányan vannak, annyi félék. A női karakterek nem nyafogó kislányok, akik halomra mutogatják bájaikat, hanem érdekes, tiszteletreméltó, komptenes és erős pillérek ebben a céhben. Nem emelkednek a feminizmus nevében a férfi karakterek feje felé, hanem egyenrangúként foglalnak el egy szeletet az anime világából. Erre a legtökéletesebb példa talán Erza, aki egyszerűen fantasztikus. A kálváriája megindító, a képességei lehengerlőek, mindemellett pedig komoly és szép női karakter. Ám Erza karaktere nem robot; nem érzelemmentes és nem is hibátlan. Tökéletesen táncol a határozott és a határozatlan között. A belső harcai érdekesek, a női kvalitásait jól használja: bámulatos a teherbírása, a megbocsátó képessége és a gyengédsége. Erza egy bástya karakter, de mivel az anime enged betekintést nyerni a lelke legmélyebb szegleteibe, tudjuk, hogy benne ennél is több van.

Erza csak egy példa volt, ugyanúgy felhozhattam volna Mirajane fantasztikus karakterét, vagy Kanáét, vagy Juviáét. Bőven vannak és változatos mértékben mindegyikük kvalitása tiszteletreméltó. Néha az anime szeretné úgy beállítani, hogy morálisan tökéletesek, de persze ez messze nincs így. Tény, hogy az antagonisták legtöbbször teljesen egysíkúak, mind valaminek a pusztulását akarja előteremteni, de azért vannak kivételek. Zeref karaktere például messze keveset szerepel ahhoz képest, hogy micsoda potenciál van benne. Egy félelmetesen erős ellenfél, akinek megvan a maga története, a világlátása és a saját eszmerendszere. Nagyon érdekes kérdéseket vet fel, csak az a baj, hogy a dolognak nincsen nagy tétje. Na most ez alatt azt értem, hogy Zeref ugyebár sok mindent látott, együtt élt az idővel, levonta a következtetéseket, érezte az egyes történelmi események fájdalmát, s látta, hogy a kor „lezüllött” s nincs számára menekvés, mert végérvényesen az ember újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat, míg végül belefáradt, s saját gonoszságától megrészegülve elpusztítja saját magát. Tudjátok, a saját magát felfaló kígyó története. Zeref ennek tudatában dönt úgy, hogy elpusztítja a világot, s ezzel helyreállítja a bolygó békéjét. Ez mind nagyon érdekes és remek kocsma vita téma, az egyetlen bajom csak az vele, hogy a Fairy Tail világa messze nem olyan rossz és szörnyű, mint például a mi, való világunk. Nincsenek háborúk, legalábbis abban a királyságban nincs róla szó, amiben a Fairy Tail játszódik - ez amúgy Fiore Királyság, és nem nagyon mozdulunk ki belőle. Tehát míg az apokalipszist a mi esetünkben teljesen megérteném, addig Fiore végül is egy teljesen nyugis és korrekt ország, meg végül is a Fairy Tail világa is meseszerű és varázslatos.

És ez a lényeg, az egész Fairy Tail varázslatos. Miért? Mert műfaját tekintve, de műfajon belül kiemelkedően, nagyon jól dolgozza fel a csoportdinamikát, a barátság formabontó értékeit, a szeretet gigászi erejét és a veszteségek katalizátorként működő ösztönzést. Mert igen, a karaktere legtöbbje nagyon alulról jön, de visszásságaikból és tragédiáikból kovácsoltak maguknak koronát, az tette őket naggyá, hogy túl tudtak lépni saját határaikon, hogy bátran, szinte már bolond módjára néztek szembe a sorsukkal, s annak ellenére vetették hitüket a másikba, hogy megtapasztalták már milyen az emberi természet legsötétebb formája. És ami a legszebb számomra; mindezt a másikért kérdés nélkül eldobnák, mert bár egymagukban is erősen ezek a karakterek, de csak együtt képesek igazán nagy dolgokra, s egymásért képesek újra és újra felállni. Ez adja egy csapat jó dinamikáját, s ettől olyan varázslatos a Fairy Tail.

Emellé társulnak még a technikai részletek, amik szintén kicsit elütnek a megszokottól. Képi világ téren, nincsen semmi kimagasló, de a színhasználatok eléggé furcsák. Az élénk, meseszerű világ, lekerekített formák és éles kontúrok egy komoly designbeli döntés volt, az ilyesfajta animékre ez nem jellemző. Egy kissé gyerekessé teszi az egészet, de igazából ez illik is a Fairy Tailhez, szóval ez egy tudatos döntés volt valószínűleg. Az animáció korrekt, a harcok inkább látványosak, mint izgalmasak, tekintve, hogy közelharcból szinte semmi sincs, de a mágikus támadások végül is jól néznek ki, és néha monumentálisak. A szinkronok nagyon jók, de ez nem is volt kérdés szerintem. Az OP és ED zenék pár kivétellel szerintem felejthetőek és unalmasak, ami nagy szó a shouneneknél, nem olyanok, amiket egyből megjegyez az ember, és kifelé menet dúdolgatja. Ez egy kis szívfájdalom számomra, de nem tudok haragudni érte, mert a kidolgozott OP és ED zenék helyett a készítők arra költötték a pénzt és a tehetséget, hogy a világ legdurvább OST-jét készítsék el. Komolyan mondom, a Fairy Tail aláfestő zenéi messze a legjobbak, s önmagukban is megállják a helyüket. Gyönyörűek, profin megkomponáltak. Nem mellőzik a keleti hangzást, azért mélyen valahol el van bennük temetve, hogy Japánból érkeztek, de ezt az egész rockos, melankóliával átitatott muzsikákat megbolondították az ír folklórral, s így valami olyan született, ami egyszerre fiatalos, energikus, vidám, kissé gyerekes, és borzalmasan élvezetes! Az a helyzet, hogy én nagyon szeretem a Fairy Tailt, de talán sokkal jobban szeretem a soundtrackjét. Ráadásul rengeteget hozzá tud adni a jelenethez is. Erre fentebb ki akartam térni, de az anime dramaturgiája valami hihetetlen. Az még hagyján, hogy vicces - néhány vakvágány ellenére is - és akció dús, meg néhol megható, ezen felül is, remekül játszik az érzésekkel. A karakterekre van kihegyezve, őket mutatja be számunkra és mélyíti el, s ezzel megszeretteti velünk, s amikor látjuk, hogy szeretetünk tárgya szenved, nekünk is góc gyűlik a torkunkba. Amikor látjuk, hogy nem jól alakul a sorsa, amikor kiadja magából a felgyülemlő érzelmeket, amikor elvonul sírni, egyedül, hogy senki se lássa, akkor bizony mi is érezzük azt a szorítást a mellkasunkba, nekünk is megszakad a szívünk, mert végül is nem ennyire radikálisan, de mindenki életében vannak hasonló pontok és hasonló érzések. Tele van érzelmes pillanatokkal, amik azért működnek ilyen jól, mert tisztességesen felépítette a lényeget.

Nem akarok szerelmes levelet írni, természetesen van pár felfoghatatlan baki benne. Például az említett kerettörténet hiánya, a ritmus maga - tehát néha túl lassú és vontatott az út a végkifejlettig. Sok a visszatérő elem, vannak humorforrás-karakterek, akik egy poénra épülnek, és hosszútávon kicsit fárasztóak, illetve van benne Lucy, aki egymaga egy hatalmas negatív dolog, de még ezek ellenére is, én azt mondom, hogy egy nagyon jó alkotás, hiszen azt amit kihangsúlyoz, azt jól és érdekesen csinálja.

Összességében tehát a Fairy Tail… egy olyan neverending shounen, ami néhány helyen felrúgja a konvenciókat, ami egy low-fantasy középkori európa-típusú szettingben játszódik egy mágikus világban, nagyon jó, szerethető karakterekkel, megannyi apró életigazsággal, remekül megírt dialógokon és monológokon keresztül, olyan aláfestő zenékkel, aminek minimum Oscar-díj járna. Lehet látszólag gyerekes és komolytalan, elnagyolt morális üzenetekkel, de csak akkor, ha nem engeded, hogy beszippantson a világa. Ha viszont utat engedsz neki, akkor helyet enged számodra az asztalánál, ahol együtt vigadhatsz, és sírhatsz.

Iránytű hozzám

avagy azt hiszem ez mindent elmesél rólam

Azt kérdezed hogy vagyok?
Napjaimat egyedül tengetem,
Tán én temettem otthonom,
Már azt se látom merre el.

Volt én nékem barátom?
Remek kérdés... nem tudom,
De szerettem embereket,
S akkor szerettek is viszont.

Tátong bennem a bánta?
Lehet, de ez csak üresség,
Kiölt belőlem minden vágyat,
Lelkem azt várja temessék.

Diáknak lenni

avagy egy élménybeszámoló

Miért nehéz diáknak lenni? Jogosan merülhet fel a kérdés, elvégre anyáinknak, apáinknak, de főleg nagyszüleinknek még nem volt ennyire nehéz. Gondolom. Gondolom, mivel az én piciny családom közül én vagyok eddig messze a legjobban iskolázott. Anyám mindig büszkélkedett a színötös bizonyítványával, amikor még általános iskolás voltam, és rettentően lusta, hármas-négyes… amikor a matematika nehezebbé kezdett válni, akkor pedig kettes tanuló. Már fogalmam sincs milyen lett az a bizonyítványom, de azt tudom, hogy az érettségim nem lett annyira rossz, mint várták. De milyen is volt az általános? Hát, ahogy én emlékszem… az nem számít, de ahogy visszagondolok rá 21 éves fejemmel, azt kell, mondjam teljesen felesleges egy bizonyos szempontból. Arra persze jó volt, hogy nyolc évig szocializálódjon az ember és megtanuljon alapvető dolgokat, mint például a helyesírás vagy a számolás, történelmünk egy szeglete. Nyolc év viszont sok erre, főleg, hogy a történelmünk minden, csak nem aktuális, hogy a helyesírást csak olvasással és írással lehet tökéletesíteni, a számolás pedig készség kérdése, a matematikát meg minden tizedik ember utálja. Ezen kívül még rengeteg óra, különböző dolgok, rengeteg lexikális tudás. Kérdem én, ért valamit az a rengeteg magyar nyelvtan? Semmivel sem többet, mint az irodalom – pedig imádtam, faltam a verseket, ebben mindig remek kompetenciát mutattam. Kérdem én, volt bármi gyakorlati feladat vagy teszt, ami által dönteni tudtunk, hogy milyen középiskolába menjünk tovább? Számomra nem. Oda, ahova felvesznek, meg közel van. Nem mintha lett volna beleszólásom a dologba. Amúgy arra gondoltam, hogy rajziskolába szeretnék menni, mert abban is mutattam kompetenciát – szerintem. Itthon viszont nem sokat törődtek ezzel, főleg, hogy a nevelőm lánya sokkal ügyesebb volt nálam, és két dudás nem fér meg egy csárdásban. Ezen kívül más nem érdekelt, nem tudtam hova akarok tovább tanulni, mert nem kaptam jelzőlámpákat és biztos támogatást az iskolában. Nem tanított meg arra, ami egy fiatal elmének a legfontosabb: hogy miben lehetek jó, hogy milyen sok dolog van, ami érdekelhet. Pedig egyszerű lett volna a gyerekfejnek: sok látványos dolog, kevés elmélet és rengeteg gyakorlati feladat.

Na de mit hozott a bizonyítvány, s otthon mire szánták el magukat? Nem másra, minthogy bedugnak egy kereskedelmi középiskolába. Engem, aki világ életében humán beállítottságú volt, a reál és természettudományi tárgyakból pedig csak bukdácsolt (kivéve…). Miért? Mert ez logikus döntés; kereskedelem mindig volt, van és lesz. Kereskedelmi szakember leszek! Hah! Parádésan leérettségiztem, de szerintetek az lettem? Hát persze, hogy nem. Német előkészítős voltam, rengeteg órában tanultam a kibaszott németet, pedig akkora már nagyon gyűlöltem. Gazdasági, áruforgalmi és marketing óráim voltak. Rengeteg oldalnyi maszlag, csoportosítások, számolások és esszék. De most belegondolva, mit értem vele? Szerintem semmit. Attól még, hogy lenyomták az elméletet a torkomon, még fogalmam sincs, hogy mit tesz egy cég vezetője, vagy hogyan működik a bank. Mert nem úgy, ahogyan a könyvekben azt leírják. Egyedüli tényleges tudás, amit szereztem az a pénztárgépkezelés volt. Tudjátok mi a vicc? Csupán annyi, hogy elavult eszközökkel kellett dolgozni, elavult módszert tanultunk, ergo, semmit nem érünk vele. Csak egy újabb felesleges papír. No rendben, az informatika megérte, lett ECDL vizsgám, de azok alapok voltak, olyan alapok, amiket már azelőtt is tudtam. Programozni valamiért senki nem tanított meg, holott akkor már régen tudtam CSS-t és PHP-t kódolni, valamint sokkal gyakorlottabb voltam képszerkesztésben, mint bárki más. A középiskolás történelem volt viszont az igazi vicc. Újra meg újra ugyanazokat az eseményeket kellett megtanulni, mint általánosban. Mi ez, ha nem a világ legmókásabb dolga? És a természettudományos alapozók, édes istenem! Kémia, fizika, biológia, földrajz! Rendben, elfogadom. Ekkor már volt annyi élettapasztalata az embernek, hogy eldöntse melyik érdekli egyáltalán, melyikben mutat tehetséget. Ám ismét csak elmélet, elmélet, elmélet. Mintha könyvekre lehetne generációkat alapozni. Senki sem mondta el, hogy kiért baromi király biológiát tanulni… vagy fizikát, kémiát. A tanárok már úgy álltak nekünk, hogy lenyomják azt a két évet, úgysem akarunk ezzel foglalkozni. Ők is tudták, hogy muszáj-órák. De ennek nem feltétlenül kellett volna így lennie.

Lehet, hogy ha későbbre időzítik és csak egy évet szánnak rá, de az alatt az egy év alatt elmagyarázza nekem egy tanár, hogy a fizika miért egy csodálatos és fennkölt tudomány, akkor most asztrofizikát tanulnék. De nem, mert fizikán csak törvényeket tanultunk, ráadásul olyanokat, amiket nem demonstráltak előtte. Nos, így marha nehéz bármit is komolyan venni. Lehet ott volt a probléma, hogy valamiből túl sokat, valamiből túl keveset mutattak. Túl kevésre volt már példa, túl sokra pedig ott a matematika. Félig objektív dolog ez, félig személyes. Nem nagy titok: gyűlöltem! Soha nem voltam benne elég jó, nem vitt rá a lélek a gyakorlásra, számomra egyet jelentett a sikertelenséggel ez a tantárgy. Szégyen, nem az, de megbuktam belőle, s rettegtem, hogy mi lesz az érettségin. Egy időszakban ugyan volt egy csodálatos tanárom, aki mellett könnyű volt megérteni mindent, s így négyes lettem, de amúgy mindig csak sikertelenség ért ezzel kapcsolatban, kettesnél jobb jegyet nem kaptam, csak annál a szent asszonynál. Akkor még nem tudtam volna megfogalmazni, hogy ez miért pontosan felesleges. Azt sem tudtam, hogy mire használjam! Most már persze tudom, hogy mire használhatnám mindazt a tudást, amit megpróbáltak megértetni velem. Igen, ha programozónak mentem volna, akkor most nagy gázban lennék. De nem lettem programozó, nem mentem matematika-fizika szakra, hogy tanár lehessek. Egy csomó olyan dolgot kellet görcsös idegességben, erőltetett tempó szerint megtanulni (a mintatervet követni kell, baszdmeg akkor is, ha kitör a háború!) amit más országokban a felsőoktatásba szánnak a diákoknak! Felsőoktatásban! Integrálás, meg a kis térdem kalácsa, elmehet bárhová, mert ez megint csak olyan dolog, amivel maximum a haveroknak lehet felvágni, de még ők is megharagszanak érte! Sok hűhó a semmiért.

Mondom mindezt úgy, hogy fantasztikus középiskolából jövök! Oké, ez hazugság… de az nem, hogy fantasztikus közösségből jövök! A középiskolám nem tudott felmutatni sok eredményt, országos viszonylatban hátul kullogott. Aztán elindították a nyelvis előkészítőket, megjött az osztályunk – akik így visszagondolva eléggé kompetensek voltak – s tőlünk várta mindenki a csodát. Meg is kapták, sorra nyertük a versenyeket. Meggyőződésem, hogy mi – személy szerint nem én – húztuk fel a színvonalat. Na de nem ez a lényeg. Olyan közösség voltunk, akik képesek a kritikus gondolkodásra, akiknek számít, hogy mit, hogyan és kitől tanulnak. Sokkal többet engedtünk meg magunknak, mint bárki más. Az osztályfőnökünk pedig a végéig kitartott mellettünk. A középiskolám egy lepukkadt házrész a nyolckerben, mindenféle kisebbség megtalálható a falai között (ezt, mint kisebbségszociológiát tanult ember mondom) és nem hallottam sok jót róla. Ennek is megvoltak a maga bajai, amit a rendszer akasztott rá, de egy valamiben überelte az összes kibaszott gimnáziumot és annak lenéző diákjait (tisztelet a kivételnek). Azok között a falak között voltak ember, akik megtanítottak gondolkodni. A logikát nem a matematika verte bele a fejembe, hanem az, amikor a magyar tanárnőm leült velem szembe és azt mondta: Gondold át, aztán írd le. Én nem rághatom a szádba az elemzését ennek a műnek. Mennyire igaza volt! Mennyire átkozottul igaza volt! Imádtam ezután elemezni, kutatni, s amúgy Szirmait is ekkora ismertem meg, az összhang pedig fantasztikus volt. A magyar tanárnőm legyen örökké áldott, mert ha ő nincs, ilyen vehemens ma én se lennék. Több olyan tanár kéne… a legtöbb embert leültetném kerek asztal elé, hogy nézze végig az egyik kedvenc sorozatom, a Gokusent! Nézze csak végig, mi mindent kellene tennie egy tanárnak, aki arra adja a fejét, hogy tanít. Nem csak szépen megfogalmazott mondatokat, hanem valami hasznosat, amit hozzáadhat a jelleméhez. Mert a tudás hatalom, csak azt a tudást manapság már nem kaphatod meg. Na de itt jön a java.

Érettségi után fejemet adtam arra, hogy lediplomázok. A szakom választásába már nem szólhattak bele a szüleim, nem engedtem. Sokat gondolkodtam, hogy főiskolára menjek, vagy szakmát tanuljak, de végül úgy döntöttem, hogy távozom. Mint Charlie, én is elhagytam a várost, elszakadtam itthonról, ezzel pedig nem kis stressz alá helyeztem a családom, illetve a barátnőim, akik ugyanabba a pesti iskolába mentek szakmát tanulni. Tudjátok, az lett volna a kényelmes, ha velük tartok, de én túl őrült voltam. Én abszolút úgy választottam, ahogy a szívem diktált. Semmi logika nem volt benne. Tudtam, mi érdekel, tudtam, hogy miben vagyok jó és azt is tudtam, hogy kinek a lábnyomait akarom követni. Hát így kötöttem én ki Nyíregyházán. Nem azért mentem oda, mert csak oda vettek fel… azért mentem oda, mert csak ezt a helyet jelöltem be! Minden bizodalmamat, álmomat és vágyamat egy olyan városra, iskolára bíztam, amit még életemben nem láttam. S mit adott az iskola nekem, a saját életemért cserébe?

Én vagyok az a lány, aki nem alszik a vizsgái előtt. Én vagyok az, aki tisztességesen megcsinálja a beadandóit, nem csak kimásolja őket. Ó igen, én vagyok, aki nem jár be az órákra, és rengeteget hiányzik kollégiumi lakó létére, de én vagyok az is, aki megtiszteli a tanárt, és nem puskázik, hanem tényleg tanul! Tanulok, mint egy idióta, bár nem folyamatosan, hanem egyszerre rengeteget. Teljesen mindegy, mert másnapra úgyis elfelejtem. Több tízezer oldal, rengeteg szakirodalom. Öreg és kopasz, szakállas és ősz emberek könyvei, akik nem tudnak rajtam segíteni! Csak a saját nevemben beszélhetek, de tessék, talán az is valami! Itt vagyok, félig már megtettem az utamat, ha a tanáraim is úgy akarják, nem fogok félévet csúszni. Tehát a félidőben vagyok, mögöttem megannyi óra és tananyag. Elméleti tananyag. Gyakorlati volt, de elenyésző. Szerintetek azt érzem, hogy szakember lennék? Nem! Úgy érzem magam, mint egy idióta. Anett mindig azt mondja nekem, hogy mennyire okos vagyok, pedig semmihez nem értek! Egy idióta vagyok, s azt nem átallnak az öreg tanáraim is az orromra kötni, akik tán már elfelejtették, hogy az évek tették őket rohadt műveltté, nem pedig az, hogy a tanáraik szívatták őket, lenézték őket. Nos igen, nem feltétlenül azt tanulom, ami érdekelt. Ha tanulom is, maximum a történelmét. De mit érek a történelemmel, régi emberek mondásaival? Az én területemet például erősen érinti az aktuális politika, a tanáraim mégis belepirulnak! Nonszensz! Na ezt adta az iskola, rettegést.

Rettegést, hogy nem tanultam semmit, elfecséreltem értékes éveket az életemből, s hogy majd sehova nem tudok elhelyezkedni. Lesz egy diplomám jobb esetben, de a fejem akkor is üres lesz, mert megannyi mondatot tanultam meg, nem pedig azt, hogyan kell élni a világban, eladni magam és végezni a feladatomat. Reménytelenséget adott, teljesen kilátástalan vagyok. Miért? Mert a szobatársam a tökéletes ellentétem. Amit tanul, az gyakorlati dolog, ott nyomon követhető a tudás, a fejlődés és az is, hogy majd talán, ha kicsit megváltozik és jobban eltudja magát adni, akkor nagyon sikeres lehet! Már most is sikeresebb, mint én valaha leszek. Az irónia: azt tanulja, amit gyerekkoromban én szerettem volna. Nagyon büszke vagyok rá, de azt kívánom bárcsak magamra is büszke lehetnék. Mindenki tudja, hogy jobb már nem lesz, az oktatási rendszerünk egy kalap szart nem ér, a kitermelt emberei pedig annyit se. A földrajz, amit valaha annyira szerettem, már nem más, elméleti anyagok hatalmas lavinája, tűzkerülgetés, irreleváns és nem aktuális dolgok összessége. Csodálatos, de megfáradt tudomány, a tanítói pedig hasonlóak. Okos, intelligens, bizonyára fantasztikus szakemberek, akik viszont idősek, nem tudnak lépést tartani a világgal s annak igényeivel. Nagyon nehéz ezt leírni, de így érzem, így vettem észre, s aki hasonló cipőben evez, mint én, illetve nyitott szemmel jár, az szintén láthatja, hogy haldoklunk, én legalábbis biztosan. Azt hiszem, minden itt van a kis írásomban, ami megmagyarázza, hogy miért olyan nehéz diáknak lenni. Tudjuk, hogy nem volt ez mindig így, tudjuk, hogy máshol eredményesebben megy, s tudom azt is, hogy vannak ellenpéldák, de ez itt nem Finnország, nem a finn csoda, hanem a magyar valóság, ami számomra még soha nem fájt ennyire.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Légy a magad asztrológusa! INGYENES az asztrológia OKTATÁS az ASZTRO-suliban.    *****    Születési horoszkóp,+3 év elõrejelzés,+ biotérkép = 2000 Ft.utána ingyenes Tanácsadás, telefonon skype -on,messengeren!    *****    Butterfly-Wings - Egy18 éves lány blogja; érdekes cikkekkel, videókkal, véleményekkel várja a látogatókat. ^-^    *****    Tokio Hotel FANFICTION | Tokio Hotel véleményblog | Tokio Hotel FANFICTION fordítások | Tokio Hotel Fanfiction | TH blog    *****    A karma és az asztrológia kapcsolata    *****    Engedd meg, hogy horoszkópod elkészítésével szabad választásodban segítségedre lehessek. Várlak a csillagjövõ oldalon!!!    *****    ♫ Vár Téged is az egyetlen magyar nyelvû, megbízható Zara Larssonnal foglalkozó forrás! ♫ ZL Hungary ♫ ZL Magyarország ♫    *****    WISE-VOGUE | MERT A DIVATBAN IS LEHETSZ BÖLCS! - ÚJ BLOG TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA    *****    Nettó Bruttó Bérkalkulátor 2018    *****    A HUN Tv kezet nyújt, Asztrológiai elõadásom az Élet Magazin mûsorában.    *****    INGYEN letölthetõ OSHO könyvek, ezoterikus olvasmányok, Asztrológia: tanácsadás, oktatás.    *****    ***Munkatársakat keresek kezdetben mellékjövedelemként / Napi 1-2 óra munkával, majd késõbb akár fõállásban is!***    *****    Ingyenes tanácsadás,rendeld meg a tetszésed szerinti elemzést és minden kérdésedre választ adok.Részletek az oldalon!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Csillagászati ismeretek kézdõk és haladók részére. INGYENES ASZTRO-suli minden tanulni vágyónak!    *****    ** Portálépítés - G-Portál & HTML & CSS & Wordpress segítségek, kódok, sablonok, egyedi scriptek **    *****    ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! ASHLEY TISDALE!    *****    CSILLAGKÉPEK - a fokok szimbólumai    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE